Jézus testvérei

Full text search

Jézus testvérei, Jézus rokonai, az Úr testvérei v. rokonai: Az ÚSz 7 összefüggésben említi az Úr testvéreit: Mk 3,31–35 (Mt 12,46–50; Lk 8,19–21); Mk 6,3 (Mt 13,55 kk.) Jn 2,12; 7,3.5.10; ApCsel 1,14; 1Kor 9,5; Gal 1,19. Nevük Mk 6,3 szerint: Jakab, József, Júdás és Simon; 6,3 még Jézus „nővérei”-t is említi, de szám és név nélkül. Ha a tarthatatlan feltevéseket (pl. G. M. de la Garenne hipotézisét) nem tekintjük, akkor arra a kérdésre, milyen fokon voltak ezek a személyek Jézussal rokonok, 3 különböző válasszal számolhatunk: I. ~ József gyermekei egy előző házasságból; így Jakab ősev.-a, Alexandriai Kelemen, Origenész, Római Hippolütosz, Cezáreai Euszebiosz, Bosztrai Titusz, Szalamiszi Epiphaniosz, Alexandria Szt. Cirill; Poitiers-i Szt. Hilarius, Ambrosiaster, Tours-i Szt. Gergely; Szír Szt. Efrém; a mi századunkban J. H. Bernard, E. Stauffer, M. A. Siotes (az ortodox K-i egyházzal). E megoldásnak a 2. sz. közepétől vannak képviselői, de véleményük nem hagyományon alapszik, amely tudott volna József első házasságából született gyermekekről, hanem így védték meg Mária szüzességét, amint ezt Origenesz mondja is. A kánoni gyermekségtört.-ek nem utalnak József gyermekeire; ellenkezőleg: egyértelműen kizárják (vö. Lk 2,1–5; Mt 2,11.13 kk.; Lk 2,16–19.22.27.33.41–52). A József fia elnevezés (Jn 6,42) és Máriának a szeretett tanítványra bízása (19,26 kk.) szintén arra enged következtetni, hogy a hagyomány nem tudott József állítólagos korábbi házasságáról és e házasságából származó fiairól. – II. ~ Józsefnek és Máriának Jézus után született gyermekei; így talán már Tertullianus, de biztosan Helvidius, Bonosus és J. G. v. Herder óta egyre több protestáns exegéta; napjainkban – főleg Th. Zahn hatására – szinte valamennyien a protestáns exegéták; G. Herzog, H. Koch és E. Buonaiuti is. – 1. E feltevés mellett felhozható néhány érv, de ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor el kell vetnünk őket. – a) Az adelphosz szó rendszerint fivért (apáról és anyáról egyaránt v. csak féltestvért) jelent, de nem kivétel nélkül. Marcus Aurelius császár vejének, Severusnak apját adelphosznak nevezi. Egy Kr. e. 109-ből származó feliratban egy király egy másik királyt, aki anyja nővérének volt a fia, úgy szólítja meg, hogy testvér. Ugyanezt a megszólítást használja a Kr. e. 2. sz.-ban II. Ptolemaiosz Euergetész is egy bizonyos Lochusra vonatkozóan, aki a feliratok szerint a rokona volt. Gaius Caligula „származás szerint” unokatestvérnek, „vonzalma alapján” pedig testvérnek nevezte Tiberius Julius Alexandert, Drusus és Livilla (Gaius nagynénje) ikreinek egyikét (Philo Leg. Ad Gaium 4. § 26). Ha valaki egy távoli rokont ki akart tüntetni, akkor nem a tényleges rokonsági foknak megfelelően nevezte – (unokafivérének, unokaöccsének, sógorának), hanem az adott rokonsági fokot emelve azt mondta: testvérem. A szemita szövegekben különösen gyakori a távolabbi rokon testvérként való említése, hiszen a héb.-ben és az arám nyelvben nem is volt külön ’unokafivér’, ’unokanővér’ stb. értelmű szó. Az ÓSz-ben 20 helyen szerepel az ah (LXX: adelphosz) ’unokafivér, rokon’ értelemben (Ter 13,8; 14,14.16; 24,48; 29,12.15; 31,23.32; Lev 10,4; Józs 17,4; 2Kir 10,13; 1Krón 23,21 kk.; Jer 22,18 stb.). Ez a szóhasználat Josephus Flaviusnál (ZsidTört 1,209.211; ZsidHáb 6,356 kk.) és a Kr. e. 2/1. sz.-i egyiptomi papiruszokban is megtalálható. Mivel a ~ kifejezés az arámul beszélő ősegyh.-ra vezethető vissza, nem is vitatható, hogy tágabb értelemben kell vennünk. Ha feltesszük, hogy Jézus unokafivéreiről van szó, akkor biztonsággal számolhatunk azzal, hogy ~nek nevezték őket; egyrészt, mert nem is állt más kifejezés rendelkezésükre, másrészt azért, mert az Úrnak az egyh.-ban becsült rokonaira ez a megnevezés megtisztelő volt. És éppen ezért kellett a kifejezést a gör.-ben szó szerint visszaadni, mert megtiszteltetés rejlett benne. – b) Az a tény, hogy az ÚSz-ben ~ többször szerepelnek Máriával együtt, kizárja azt a feltevést, hogy Mária fiai voltak. De egyik szövegrész sem volna érthetetlen, ha József v. Mária valamelyik rokonának fiait látnánk bennük, akinek házában József halála után Mária otthonra talált. Egészen természetes, hogy az Úr özvegy édesanyja Fia nyilvános működése idején (Jn 2,12) és később is (ApCsel 1,14) a legközelebbi rokonok társaságában jelent meg, hogy ezek Máriával együtt törődtek Jézussal (Mk 3,21.31), hogy a názáretiek, annak kifejezésére, milyen tájékozottak egyszerű származása felől, anyján kívül legközelebbi rokonait is felemlítették (6,3). Az akkori zsidóságban az asszony alacsonyabb helyzetben volt, így érthető, hogy Mária nem lépett egyedül a nyilvánosság elé, hanem elkísérték a rokonai. Másfelől az, hogy a rokonok joguknak és kötelességüknek tartották Máriát a Fiát érintő dolgaiban támogatni, a K-en jellegzetes nagyon erős törzsi-nemzetségi-családi kötelékekben leli magyarázatát. – c) Mt 1,25: itt a míg szóból nem következik okvetlenül, hogy Jézus születése után József házaséletet kezdett Máriával; vö. a Ter 28,15; Zsolt 110,1; 1Mak 5,54 héb. szövegével. A ’míg’ a szemitában és a gör.-ben tagadás után is gyakran csak a hatást jelenti, amelyen belül a fő cselekvést szemlélik, anélkül, hogy arra utalna, hogy utána valami megváltozott. Hogy Mária Jézus születésekor érintetlen szűz volt, bár József előbb házába vitte, Mt 1,25 azért hangsúlyozza, mert ezáltal Iz 7,14 (a szűz fiút szül) második része is beteljesedettnek bizonyult. – d) Az elsőszülött (Lk 2,7) nem tételez fel további testvéreket, mert ez a cím minden esetben megillette az első fiút, akár született utána testvére, akár nem. Egy zsidó asszony sírfeliratán a Kr. e. 5. sz.-ból ez olvasható: „Elsőszülöttem szülésekor vetett véget a sors életemnek.” Lukács azért nevezi Jézust elsőszülöttnek, hogy a 2,22 kk. felölelte eseményeket előkészítse, ill. hogy Jézus mint Dávid trónja törvényes várományosát, vagyis mint Messiást mutassa be. – 2. Néhány érv egyértelműen Helvidius feltevése ellen szól. a) 2,41–52: Mária minden évben részt vett a húsvéti zarándoklaton, jóllehet ez legalább 2 heti távollétet jelentett. Ez arra vall, hogy azoktól a köröktől, amelyekben ez a perikópa kialakult és hagyománnyá lett, teljesen távol állt az a gondolat, hogy Máriának akkor még egy féltucatnyi kisebb gyermekről kellett gondoskodnia. – b) Mk 3,21.31–35; Jn 7,2–5: a fiatalabb testvéreknek az elsőszülött fölötti gyámkodása K-en teljesen elképzelhetetlen; vö. Ter 27,29. Ha viszont idősebbek voltak, akkor eleve nem lehettek Mária fiai (Mt 1,23; Lk 1,26–27; 2,7). – c) Az ÚSz-ben sehol nincs szó Mária és József fiairól (lányairól). Csak Jézus szerepel benne József fiaként, sőt a József fiaként (Lk 3,23; 4,24; Jn 1,45; 6,42; vö. Mt 13,55), ill. a Mária fiaként (Mk 6,3). Néhány helyen egészen természetes lett volna ~t Mária fiainak nevezni, ha a hagyomány tudott volna róluk, így; 3,31; Mt 12,46; Lk 8,19 és ApCsel 1,14. – d) Ha Jézusnak lettek volna fivérei, érthetetlen volna, miért bízta anyját a „szeretett tanítvány”-ra (Jn 19,26 kk.). Még ha csak legendával állnánk is szemben, akkor sem volna szabad elfelejtenünk: a legendában az ősegyh.-nak az a meggyőződése tükröződik, hogy Jézus abban a tudatban halt meg, hogy Máriát test szerinti fiú nélkül hagyja hátra. – e) Szembeötlő, hogy sehol nincs nyoma annak, hogy ~nek azt a nehezen felfogható értetlenségét, amelyet Jézussal szemben tanúsítottak (Mk 3,20 kk. 31–35; Jn 7,2–5), a Zsolt 69,9 alapján („Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem”) az Írás beteljesedéseként próbálják magyarázni, sőt kiélezni. Erre a zsoltárra nem kevesebb, mint 18 alkalommal hivatkozik az ÚSz. Hogy tehát a 69,9 mégsem szerepel benne érvként, csak úgy válik érthetővé, ha feltesszük: a második részét nem tartották Jézusra vonatkoztathatónak, vagyis hogy ~ nem Jézus anyjának voltak a fiai. – III. ~ Jézusnak távolabbi rokonai, unokafivérei voltak. Így Szt. Jeromos, Szt. Ágoston, Szt. Ambrus, Pelágiusz, Aranyszájú Szt. János, Ciruszi Teodorétosz; a középkori teológusok és a katolikus exegéták mind a mai napig; de még Luther (a mostoha testvéreknek tekintés mellett), Kálvin, Beza, Bullinger; H. Grotius, J. J. Wettstein, J. A. Bengel; a mi századunkban K. Endemann, W. K. Prentice, A. van der Mensbrugghe. Emellett a feltevés mellett szól az első két hipotézis tarthatatlanságán kívül: a) Mk 15,40: a Golgotán a többi asszony között ott volt „Mária, az ifjabb Jakab és József anyja”. Ez a Mária nem lehet azonos Jézus anyjával, akit mint egyébként, Jézus anyjaként szerepeltetne az evangélista, főleg itt, ahol Jézus kereszthalálát írja le. Ez egy Márk által eddig még nem említett másik Mária, akit épp a fiai megnevezésével különböztetett meg a többi Máriától. Később hol József anyjaként (Mk 15,47), hol Jakab anyjaként (16,1) találkozunk vele Mk-ban. Ha Márk ezt a Máriát első ízben fiai nevét megemlítve különböztette meg (ugyanígy Máté is), akkor feltehető, hogy ezekkel a fiúkkal előzőleg már megismertette az olvasókat. S valóban, már a 6,3 tartalmazza a két fiú nevét, együtt, ugyanabban a sorrendben, mégpedig ~ közül az első kettőként. Ehhez járul, hogy az eredeti szövegben Márknál mindkét esetben a József név szokatlan változatban (Jóses) szerepel (6,3; 15,40.47); az ÚSz összesen 8 Józsefet említ, de ezzel a változattal sehol másutt nem találkozunk benne, s egyébként Mk-ban is csak a megszokott József változat fordul elő: 15,43.45, tehát közvetlenül 15.40.47 után (!) is. Vagyis Márk tudomása szerint Jakab és József (= Jóses) egy más Máriának, nem Jézus anyjának voltak a fiai. – 2. Hogy „~” az unokafivérei voltak Jézusnak, azt az első olyan egyházi író, aki kifejezetten róluk beszél, Hegeszipposz (Kr. u. 2. sz.) tanúsítja; egy Euszebiosz által megőrzött (Egyháztörténet IV. 22,4) írásában egyebek közt ezt írja Jakab, Jeruzsálem püspöke utódának megválasztásával kapcsolatban: „Miután az igaz Jakab vértanúságot szenvedett, mint az Úr, ugyanazért a tanításért, nagybátyjának fiát, Simeont, Kleofás fiát tették meg püspöknek (138), akit mindenki javasolt, mert az Úr második unokatestvére volt.” Kleofás Józsefnek, Mária férjének volt a testvére (Euszebiosz, Egyháztörténet III. 11,2, Hegeszipposzra való hivatkozással). Ha Hegeszipposz Simeont Jézus második unokatestvérének mondja, akkor ezzel közvetve azt is állítja, hogy elődje, Jakab az első unokatestvére volt Jézusnak. Ez bizonyság arra, hogy amikor Hegeszipposz (Euszebiosz i. m. II. 23,4) Jakabot az Úr egyik testvérének nevezte, akkor nem Mária fiára gondolt. De nem látszik vsz.-nek, hogy Simeon Jakabnak mind anyai, mind apai részről testvére lett volna, hiszen ebben az esetben Hegeszipposz egyszerűen csak a testvéréről nevezte volna meg, nem határozta volna meg apja, Kleofás említésével közelebbről. Jakab és József (Jóses) tehát Jézus unokatestvérei voltak, egy másik Máriának, nem az Úr anyjának a fiai. Apjuk nevét nem tudjuk, ugyanígy azt sem lehet megállapítani, hogy közelebbről milyen kapcsolaton alapult az unokatestvéri viszony. Simon és Júdás biztosan József testvérének, a szintén Dávid családjából való Kleofásnak voltak a fiai. Szt. Jeromosnak (és más későbbi szerzőknek) az a kísérlete, hogy egyfelől Jakab ap.-ságát feltételezve, másfelől Jn 19,25 alapján közelebbi megállapításokat tegyenek, nem járt sikerrel. Azt a feltevést, hogy Jakab, az Úr testvére azonos Jakab ap.-lal, Alfeus fiával, a 7,5 alapján egyértelműen el kell vetnünk. Ugyanakkor 19,25 azért nem hozható fel érvül, mert nem állapítható meg pontosan, hány asszony állt ott a kereszt alatt, s az is kérdéses, vajon Kleofás Máriája azonosítható-e Jakab és József (Jóses) anyjával (Mk 15,40); végül az sem világos, vajon a nővért szűkebb (’mind apáról, mind anyáról testvér’) értelemben kell-e vennünk, v. tágabban kell értelmeznünk (’féltestvér, unokatestvér, unokahúg, sógornő’ stb.). Az a filológiai szempontból képtelen feltevés, hogy a Kleofás és az Alfeus név azonosítható, csak a 17. sz.-i francia teológusokra vezethető vissza, nem Szt. Jeromostól származik. – Abból, hogy az ev.-ok Lk 2 után hallgatnak Józsefről, Jézus nevelőapjáról, arra lehet következtetni, hogy korán meghalt. Halála után Mária a fiával beolvadt legközelebbi rokonai családjába. E családnak Jézussal együtt felnövő gyermekeit a helybeliek nem is nevezhették másként, mint ~nek, hiszen az arámban nem is volt ’unokatestvér’ értelmű szó. Az ősegyh. átvette az arám szóhasználatot, és a gör.-be is átkerült az Úr testvéreinek kiemelésére, akik közben az Egyh. tekintélyes tagjaivá váltak, de azért is, hogy a szóban forgó nevek más viselőitől egyszerűen és biztosan meg lehessen őket különböztetni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages