Siralmak könyve

Full text search

Siralmak könyve, Siral: protokanonikus ósz-i prófétai könyv. – I. Elnevezése. A héb. kánonban az egyéb iratok kv.-csoportba sorolták és Echának (’siralom’) nevezték. A LXX átvette a nevet, de Jeremiáshoz kapcsolta: Thrénoi Jeremiu ’Jeremiás siralmai’; ugyanezt vette át a Vg: Lamentationes Jeremiae, s így szerepel a korábbi nemzeti fordításokban is. Újabban a szerző személyében támadt bizonytalanság miatt ~ a neve. – II. Keletkezése. A zsidó és keresztény hagyomány – föltehetően a 2Krón 35,24–25 alapján – sokáig Jeremiás próf.-t tekintette a ~ szerzőjének. Ez a hagyomány már abban a szövegben is ott élhetett, amelyet a LXX készítői alapul vettek, mert az a cím, amelyen a ~ a LXX-ban szerepel, egyértelműen tanúsítja, hogy héb.-ből fordították. Az egészen biztos, hogy a ~ az események hatására keletkezett, de hogy Jeremiástól származik, az kérdéses. A benne foglalt gondolatok olykor idegenek Jeremiástól (vö. Jer 37,7 és Siral 4,17); Cidkija királyról Jeremiás másképpen vélekedett (vö. Jer 37,17 kk.; 38,22 és Siral 4,20); a 2,9; 5,7 és az ezekhez hasonló helyek szintén nem erősítik a Jeremiás szerzőségét. Az is kérdéses, vajon az összes ének ugyanattól a szerzőtől való-e. Irodalmi megfontolásból az 1. és 5. éneket más költőnek szokták tulajdonítani. Annyi bizonyos, hogy a gyűjteménynek mai formájában Kr. e. 516 (a Templom újjáépítése) előtt kellett keletkeznie; lehetséges, hogy azért gyűjtötték össze az énekeket, hogy amikor Jeruzsálem pusztulására emlékeznek (Zak 7), legyen szövegük; egy sumer siratóéneket is ismerünk Úr város pusztulásáról. – III. Tartalma. A ~ 5 énekből álló gyűjtemény. Az 1–4. ének az irodalmi gyászdal mértékében van írva; az 5. ének népi siratóének. Az 1–4. ének akrosztichont (® ábécé-ének) ad ki; az 5. ének nem alfabetikus, de annyi sora van, ahány betűből a héb. ábécé áll. Szembeötlő a 2., 3. és 4. énekben, hogy az alfabetikus sor egy esetben eltér a szokásostól. Az 1. énekben a költő (1,1–11.17; 9c és 11b: ima) és a megszemélyesített város (1,12–16.18–22) Jeruzsálem magára hagyatottságát és pusztulását (Kr. e. 587) siratja; ez is, az is elismeri Izr. népének bűnét. A 2. énekben a szerző amiatt panaszkodik, hogy Jahve büntető ítélete utolérte Jeruzsálemet, és bűnbánatra szólítja fel a várost (2,1–19); 2,20–22: a város irgalomért könyörög. A 3. énekben a költő saját sorsát vonatkoztatja Jeruzsálemre, és a maga számára is kéri az irgalmat. A 4. énekben a szerző ismét a Jahvétól igazságosan büntetett várost siratja: magára hagyták, lerombolták; az utolsó sorok (4,21 kk.) fenyegetést tartalmaznak: Edom meg fog bűnhődni magatartásáért (Kr. e. 587). Az 5. ének, amely a Vg-ban Oratio Jeremiae prophetae címen szerepel, általános panasz Jahve színe előtt, és Jahve segítségének kérése.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi