Szent Jakab levele
Szent Jakab levele, Jak: deuterokanonikus úsz-i irat, az 1. a ® Katolikus levelek csoportjában. – I. Keletkezése. A szerző így nevezi magát: „Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája” (1,1). Ezen nyilvánvalóan nem Jakab ap.-t kell érteni, hanem az Úr testvérét (® Jakab). A stílus és a tartalom, egyszóval a levél egész jellege kifogástalan gör. nyelve ellenére zsidó szerzőre enged következtetni. Ezt a föltevést a hitből való megigazulásra vonatkozó páli tanítás elutasítása (vö. 2,24; Róm 3,28) is támogatja; azt egyébként, hogy a ~nek szerzője nem értett mindenben egyet Pál ap.-lal, az ApCsel és a Gal is tanúsítja. Mindamellett az kérdéses, hogy a Róm Kr. u. 62-ig, Jakab halálának évéig annyira elterjedt-e, hogy olyan módon lehetett vele kapcsolatban állást foglalni, ahogy a ~nek szerzője tette. Lehetséges ezért, hogy az eredetileg csupán tanító jellegű levélbe egy későbbi szerkesztő iktatta be a vitázó részeket (2,14–26); egy ilyen szerkesztő föltételezése a feltűnően tiszta gör. nyelvre is magyarázatot adna. De az átdolgozás nem eshetett 70 utánra, mivel a levél a szórványban élő 12 törzsnek szól, s 70 után már nem volt olyan zsidókeresztény közösség, amely erre a megnevezésre rászolgálhatott, ezenkívül a judaizmussal az ellenpólus, a páli tanítás is háttérbe szorult. Pál ap.-nak a megigazulásra vonatkozó tanítása csak Ágostonnal került újra előtérbe a teol.-i irodalomban. Ha ~nek szerzője a jeruzsálemi püspök, akkor ezzel a keletkezés helye is adva van. – A kánonba nem azonnal, s először K-en vették fel. Origenész a Szentírás kv.-ei közé számítja, de Euszebiosz tagadja kánoniságát. Ny-on csak jóval később került be a kánonba. A ® Muratori-töredékből hiányzik és Tertullianusnál sincs meg; hogy Hippolütosz ismerte-e, az bizonytalan. Hilarius a Szentírás kv.-ei közé sorolja. Szt Jeromos és Szt Ágoston hatására a 4. sz.-ban általánosan elismerték. Mivel bírálja a páli tanítást, emiatt Luther ’szalmacséplő levél’-nek („eyn rechte stroern Epistel”) bélyegezte, ennek ellenére a protestáns Bibliába is felvették. – II. Tartalma. ~ben szó van a kísértésről (1,2–18); a hitről, amely ha tettekben nem nyilatkozik meg, akkor halott (1,19–26); azokról a veszélyekről, amelyek a testvéri szeretetet fenyegetik a nyelv oldaláról, veszekedés esetén v. ha világias érzület és gondolkodásmód lesz úrrá az emberen (3,1–4,12); a gazdagságról, a betegekről való gondoskodásról, a bűnvallomásról és a testvérek figyelmeztetéséről (4,13–5,20). – III. Műfaja. Ha az 1,1-től eltekintünk, a ~ minden levélszerűséget nélkülöz. Inkább mondások gyűjteménye, amelyeket hangzásuk alapján kapcsoltak össze (vö. 1,4 kk.; 1,12 kk.; 1,25 kk. stb.). Némelyek úgy vélik, hogy ~ olyan zsidó írás, amely Izr. 12 törzsének szóló figyelmeztetéseket foglal magában. A kv.-ben kétségtelenül megkülönböztethetők különféle erkölcsi vonatkozású részletek, de dogmatikus szempontból nem lehet benne semmilyen fő gondolatot fölfedezni. Inkább homiliához hasonlít.
