esszénusok
esszénusok, esszaiusok: palesztinai zsidó vallási szekta, amely tagjaitól szigorú aszkézist kívánt. Elsősorban Alexandriai Philo és Josephus Flavius alapján lehet róluk képet alkotni, s az idősebb Plinius is említi őket. A Bibliában és a hivatalos zsidó hagyományban nem szerepelnek, bár a Misna egyszer talán említi őket. – A gör. ~ elnevezések vsz. az arám hasen, ill. hasajja ’jámborok, szentek’ többes számú szóalakoknak felelnek meg (® hasszideusok); mások ’hallgatagok’-ként értelmezik az elnevezést. Föltehetően csak Palesztinában éltek, főleg a Holt-tenger környékén (En-Gedi). Először Makkabeus Jonatán (Kr. e. 152–143) korából lehet őket kimutatni, s amikor Josephus Flavius Jeruzsálem pusztulását leírta (ZsidHáb), még mindig léteztek. Önként vállalt szegénységben és cölibátusban éltek (mindamellett nős ~ is voltak, afféle harmadrendiek), és a maguk választotta elöljárónak engedelmeskedtek. Nem kereskedtek és nem katonáskodtak. Kétkezi munkából, kivált földművelésből éltek. Vallási gyakorlataikhoz hozzátartozott a rituális tisztálkodás, Mózesnek és az angyaloknak a tisztelete, a reggeli ima a Nap köszöntésére és a szombat szigorú megtartása. Ugyanakkor a Templom kultuszától és az állatáldozatoktól tartózkodtak. A fölvételt, ami ünnepélyes esküvel járt, hosszú próbaidő előzte meg. Nézeteik általában megfeleltek a ® farizeusokénak. Josephus Flavius szerint a gondviselés kérdésében már-már fatalisták, a lélekről olyan tant vallottak, amely egyébként idegen a zsidóságtól. Volt egy titkos tanításuk is a beavatottak számára. A tanításuk alapjában zsidó, de sok idegen elem vegyült bele, ezért a hivatalos zsidóság soha nem fogadta el. A kumráni közösséggel kapcsolatban némelyek az ~ra gondolnak, de még sok részlet tisztázatlan és magyarázatra szorul.
