Arám, arámi
Arám, arámi 1. Az arám szó jelentése. Az arám (h. 'arám, g. 'Arám) szónak a B-ban többféle jelentése van. Szerepel személynévként (1Móz 10,22; Mt 1,3k), népcsoport, törzsek neveként (2Kir 5,1k; 7,6), valamint e népcsoporthoz tartozó egyén (h. 'arammi, 1Móz 25,20; 5Móz 25,6) és terület, helység (2Kir 5,5; 6,8.24; 8,7) megjelöléseként. Területileg zömmel Mezopotámia É-i részét, Szíriát, Sziklás-Arábia nagyobb részét értették alatta. Arám, az arámok ősatyja, az 1Móz 10,22 szerint Sém fia, az 1Móz 22,20k szerint pedig Náhór unokája. Az arámok tehát a sémi népek családjához tartoznak, s közeli rokonai az izráelieknek. Ennek a rokonságnak az emlékét őrzi és tudatosítja az 5Móz 26,6, mely szerint az izráeliek őse bolyongó arámi volt. Az Aramu személynév Nippurban már Kr. e. 2000, Mariban Kr. e. 1700, Ugaritban Kr. e. 1350 körül előfordult. A Kr. e. 12. szd.-i asszír feliratokban az Aramu, Arumu, Arimu és Armá nevek a Mezopotámia É-i részén lakó részint pásztorkodó, részint kereskedő sémi népeket jelölték.
2. Az arámok története. Vitatott, hogy az arámok mikor jelentek meg a történelem színpadán. Tény, hogy I. Tiglat-Pileszernek (Kr. e. 1100 körül) már védekeznie kellett állandó támadásaikkal szemben. Asszíria hatalmának a hanyatlása lehetővé tette számos kisebb-nagyobb arám állam megalakulását Mezopotámiától kezdve (vö. 2Sám 10,16) egészen É-ig (Cóbá, Bét-Rehób, Tób, Maaká, vö. 2Sám 10,6kk). Az É-szíriai területen a legjelentősebb arám állam Damaszkusz lett.
Dávid súlyos harcok árán meghódoltatta Damaszkuszt és a vele szövetséges arám államokat (2Sám 8,3kk; 10,1kk). De Damaszkusz, Rezón vezetésével, már Salamon uralkodása idején kivívta önállóságát (1Kir 11,23kk), s elkezdett terjeszkedni É-Szíria felé. Izráel kettészakadása kedvező helyzetet teremtett Damaszkusz számára. Ászá, Júda királya (Kr. e. 911-870), egyenesen Benhadad arám királyhoz fordult segítségért Baasá (Kr. e. 909-886), Izráel királyával szemben (1Kir 15, 16kk). Aháb (Kr. e. 874-853) két nagy ütközetben legyőzte Benhadadot (1Kir 20,1kk.23kk), de nem használta ki győzelmét, ami súlyos következményekkel járt (1Kir 20,35kk). Arám hamarosan megerősödött. A Rámót-Gileádért vívott harcban Izráel és Júda együttes erővel sem tudott győzni, s maga Aháb is halálos sebet kapott (1Kir 22,1kk). A B-i tudósítások szerint Elizeus próféta működése (Kr. e. kb. 850-800) idején az arámok több hadjáratot vezettek Izráel ellen (2Kir 5,2; 6,8kk.24kk; 8,12kk; 10,32kk; 13,14kk). Ezek végeredményeként Hazáél a Jordánon túli területeket egészen az Arnónig elfoglalta.
Időközben Asszíria, II. Asszurnazirpal (Kr. e. 884-859) uralkodása alatt, kezdett megerősödni, s a mezopotámiai arám államok leigázása után arra törekedett, hogy hatalmát egészen a Földközi-tengerig kiterjessze. Az arámok eleinte sikeresen vették fel a harcot az asszír törekvésekkel szemben. Damaszkusz erős szövetséget hozott létre, aminek Izráel királya, Aháb is tagja volt. A szövetségesek a karkari ütközetben (Kr. e. 854) legyőzték III. Szalmanasszar asszír királyt. Asszíria azonban nem adta fel terjeszkedési szándékát, III. Szalmanasszar Kr. e. 841-ben legyőzte Hazáelt, de Damaszkuszt nem tudta elfoglalni. III. Szalmanasszar (Kr. e. 858-823) halála után Asszíria hosszabb ideig nehézségekkel küzdött, Hazáélnek sikerült Arám helyzetét megerősíteni. Izráel és Júda erős arám nyomás alá került, s jelentős területeket veszített (2Kir 12,18k; 13,3; Ám 1,4). Izráel csak Jóás (Kr. e. 798-783) és II. Jeroboám (Kr. e. 783-752) uralkodása idején tudott ellentámadásba menni és területeket visszaszerezni (2Kir 13,25; 14,25).
III. Tiglat-Pileszer (Kr. e. 745-726) uralkodása idején az asszír birodalom újra megerősödött. Asszíria sorban leigázta az É-i arám államokat. A fenyegető veszély láttán Recin, Damaszkusz királya, és Pekah, Izráel királya (Kr. e. 740-732) szövetséget kötött. A szövetségbe megpróbálták bevonni Áházt, Júda királyát (Kr. e. 735-716) is. Mivel Áház nem csatlakozott a szövetséghez, Recin és Pekah hadat indított ellene. Ez volt az ún. szír-efraimi háború (2Kir 16,5k; Ézs 7,1kk), Kr. e. 734-ben. Áház III. Tiglat-Pileszerhez fordult segítségért, aki szívesen teljesítette kérését (2Kir 16,7kk). A szövetségesek ellenállása összeomlott. Tiglat-Pileszer Kr. e. 732-ben elfoglalta Damaszkuszt, Recint pedig kivégeztette. Damaszkusz, a többi meghódított arám államhoz hasonlóan, Asszíria tartománya lett. Ettől kezdve az arámok nem játszottak politikai szerepet az ókorban.
3. Az arámok vallása és kultúrája. Az arámok ősi istensége Hadad volt, akit az arám Rammon melléknévvel illettek. A B-ban a Rammonból Rimmón lett (Zak 12,11). Később Hadad-Rimmónt Jupiterrel azonosították. Temploma, amit Jupiter Damascenus templomának neveztek, évszd.-okon át híres volt. Rimmón templomát és kultuszát a B több helyen is megemlíti (2Kir 5,18; 16,10kk; Zak 12,11). Több damaszkuszi királynak Benhadad (ben-Hadad), azaz Hadad-fia volt a neve, ami az istenséggel való kapcsolatra utalt. Hadad mellett a NY-sémi panteon más alakjait is tisztelték (Él, Melkart, Atargatisz). A rómaiak Atargatiszt Dea Syria néven ismerték.
Mivel az arámok nagy területeken, szétszórtan éltek, ezért egységes kultúrát nem teremtettek. Sokszor nehéz megállapítani, hogy mi eredeti arám, s mi az, amit más népektől átvettek, ill. más népeknek átadtak. Nyelvük azonban túlélte politikai bukásukat, s a perzsa kortól a Közel-K nyelvévé lett.
TK
