Nemzetségtáblázat
Nemzetségtáblázat H. tólédót, g. genealogia. Általában egy családhoz, nemzetséghez vagy törzshöz való tartozás kimutatására szolgáló lista. Az ókori K világában a leszármazottakat elsősorban apai ágon tartották nyilván.
Az ÓSZ-ben a vér szerinti összetartozás jelentőségére utal a vérbosszú (1Móz 4,23kk), a jogvédelem (2Kir 4,13), az adósrabszolgaságból való visszavásárlás (3Móz 25,48), az özvegyekről és az árvákról szóló gondoskodás (5Móz 10,18).
Az 1Móz 10 a népek nemzetségtáblázatában a népek és törzsek eredetét Nóé 3 fiára, Sémre, Hámra és Jáfetre vezeti vissza. Soktagú nemzetségtáblázatok találhatók a P-iratban (1Móz 5,1a.3a.4-28; 9,28k; 10,2-7; 11,10-26; 25,12-17; 36,9-14). Terjedelmes nemzetségtáblázatokat tartalmaz a krónikás történeti mű (1Krón 1-9). A fogság utáni időben ui. különösen papi és lévitai körökben lett rendkívül fontos a leszármazás bizonyítása (1Krón 23-25). Azok a papok, akik leszármazásukat nem tudták bizonyítani, nem gyakorolhatták tisztségüket (Ezsd 2,61kk; Neh 7,63kk). Fontosak voltak azonban a nemzetségtáblázatok a nem-papi családokban is (Zak 12,12).
Az ÚSZ-ben csak Jézus nemzetségtáblázatával találkozunk, mégpedig kettős fogalmazásban: Mt 1,1-17 Ábrahámtól, Lk 3,23-38 pedig Ádámtól követi nyomon Jézus leszármazását. Ennek a nemzetségtáblázatnak nyilván az a célja, hogy Jézus dávidi származását igazolja, ami már a legősibb őskeresztyén hitvallásokban is megfogalmazódott (Róm 1,3k; vö. Jel 22,16). Ennek a nemzetségtáblázatnak elsősorban nem történeti, hanem teológiai jelentősége van. Mt hangsúlyozza, hogy Jézus leszármazottjai között bűnös, sőt nem izráeli eredetű személyek is voltak (Támár, Ráháb, Ruth, Úriás felesége). A nemzetségtáblázatában megemlített asszonyok ezenkívül Izráel történetének egyes korfordulóit is jelölik: Júda, mint a törzs atyja és Támár (1,3), a honfoglalás és Ráháb (1,5), Ruth, mint Dávid király nemzetségének ősanyja (1,5), Betsabé, Dávid király felesége (1,6). Lk nemzetségtáblázata viszont bizonyos üdvuniverzalizmust akar kifejezni: Jézus nemcsak Dávidnak és Ábrahámnak, hanem Ádámnak is a leszármazottja. Ezzel már utalni kíván arra, hogy Jézus Krisztus az új Ádám, aki Isten szándékát majd céljához juttatja.
Tit 3,9 int, hogy a keresztyének a nemzetségtáblázatokat ne használják bizonyító dokumentumként, vagy harci eszközként.
VG
