íjas hurok
íjas hurok: a felrántó hurkok egyik formája. Lényege, hogy az íjalakban meghajlított felrántó rúdról a hurkot egy karóba vagy magába a felrántó rúdba fúrt lyukon keresztül vezetik, s cövekkel oly módon rögzítik, hogy a felrántó rúd rugalmassági ereje nem tudja a hurkot visszarántani. A cövekre vagy a karóra teszik a csalétket. Maga a hurok rá van terítve a rögzítő cövekre, amely a reá szálló madár súlya alatt kibillen, s a működésbe jövő hurok a karóhoz, a felrántó rúdhoz szorítja a madarat. Az íjas huroknak több formai változata ismeretes. A hurokkal Erdélyben, a Dunántúl D-i részén, a Börzsöny hegységben énekesmadarakat, varjút, szajkót, sólymot, vércsét fognak. Varjúnak, szajkónak általában kukoricacsövet, míg a Csíki-havasokban a sólyom és vércse fogásához juhhúst, belet használnak csalatékul. A hurok rendszerint zsineg. A Csíki-havasokban szárított juhbélből, kalapálással puhított marhaínból sodorják a hurkot. Az íjas huroknak urok (Mezőség, Hargita hegység), csattantó (Hargita hegység), csattantyú (Torockó), arkán, árkán (Moldva) a neve, de ezekkel az elnevezésekkel más huroktípusokat is megneveznek. Egyébként az íjas huroknak jellemző elnevezése nincs. Az íjas hurok különböző variánsai Európa-szerte használatosak. Említik már az ókori görögök is. Használatát ismertetik a 15–18. sz.-i francia és német vadászkönyvek. Az íjas huroknak a különböző szláv nyelvekben közös az elnevezése (horvát prúglo, nagyorosz pruglo, cseh pruhlo stb.). Az ősszláv alak proglo. Ugyanehhez a szócsoporthoz tartozik a német Sprenkel, az angol springa, springle is, amelyek a szláv terminológiával együtt indoeurópai eredetűek. Az íjas hurok kétségkívül az indoeurópai népek ősi kultúrjavai közé tartozik, s a finnugorok (lappok, finnek, votjákok, osztjákok, magyarok) közösségük valamelyik korábbi korszakában vagy már elszakadva egymástól külön-külön vették át a velük érintkező népektől. Mivel a hurok a jurák-szamojédeknél is előfordul, valószínűleg a finnugor-uráli népek igen korán megismerkedtek vele. Európai elterjedéséhez kétségkívül hozzájárultak a régebbi vadászati munkák is. A hurok előfordul K-Turkesztánban, D-Ázsiában (Fülöp-szigetek, Asszám, Arab-félsziget), valamint a különböző É-amerikai indián törzseknél is. – Irod. Korompay Bertalan: Finnugor eredetű csapdáink kérdéséhez (Népr. Ért., 1939); Korompay Bertalan: Finnugor vagy eurázsiai? Egy archaikus madárfogó szerszámunk eredetéhez (Népr. Ért., 1961); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Lagercrantz, S.: Spring-Pole Snares and their Mechanism (Studia Ethnographica Upsaliensia, XXVI, Lund, 1966).
Mátyásmadár fogásához készített íjas hurok (Magyarderzse, v. Szolnok-Doboka m.)
Íjas hurok (Csíkszentdomokos, v. Csík m.)
Íjas hurok (Torockó, v. Torda-Aranyos m.)
Gunda Béla
