Kelemenke ködmönkéje, kisködmön
Kelemenke ködmönkéje, kisködmön: tréfás mese (→ reális mese) az emberi butaságról. Cselekménye: jómódú házaspár leányához kérők jönnek. Az asztalnál elfogy a bor. A leányt küldik a pincébe. Megpillant egy káposztáskövet, nagy fejszét, rozsdás kardot, elgondolja, hogy ő most férjhez megy, születik egy fia, Kelemenke (Jancsi, Pista, Gyurka) lesz a neve. Lesz egy ködmönkéje. Lejön a pincébe borért, ráesik a nagy kő, nagy fejsze, meghal, kire marad a kis ködmön? Hangos jajszóval sírni kezd. Apja, anyja, a kérők hiába várják, sorra lejönnek, hogy megnézzék, mi történt. Anyja és apja követik gondolatmenetét, és mellé ülnek sírni. A kérők megdöbbennek a hallottakon és odébbállnak, vagy a házasulandó legény világgá megy, hogy még három olyan bolondot találjon, mint jövendőbelije és családja (AaTh 1450+AaTh 1384). Ide beékelődik három vagy több rátótiáda: a legény a) egy embert lát, aki vasvillával hányja fel a diót a padlásra – egy százasért szakajtóban felviszi neki; b) egy asszonyt lát, aki eleven birkáról fonja le a gyapjút, fogja turkáló malacok farkát, hogy bele ne bújjanak a földbe, vagy csirkéket dugdos a kotló alá, hogy szopjanak. Egy százasért megtanítja, hogy mit kell az állatokkal tennie; c) egy emberre (falura) talál, aki (amelynek lakói) zsákkal, rostával, teknővel hordja (hordják) a világosságot az ablak nélküli házba, templomba. Egy százasért megtanítja, hogyan vágjon (vágjanak) ablakot. Befejezés: a kérő a) nem tér vissza, b) visszatér, mert íme, nem három, de sokkal több bolond ember is van a világon, c) visszatér, mert rájön, hogy mások butaságából az okos ember jó pénzt csinálhat. – Az egész magyar nyelvterületen ismert mese. Elterjedésében minden bizonnyal része van Arany László és Benedek Elek feldolgozásának is. A paraszti változatok általában kevésbé zárt felépítésűek és racionálisabbak: a legény nem tér vissza még azután sem, hogy háromnál is több ostobát talált, vagy anyagi meggondolásból tér vissza, vagy elveszi ugyan a lányt, de miután az asszonyfejjel is ostobaságok sorát viszi véghez, elzavarja a háztól. – Európa-szerte közismert mese. St. Thompson feltevése szerint keleti, irodalmi eredetű. Első ismert szövege, egy kötött formájú német változat 1585-ből való. – Irod. Bolte J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I., Leipzig, 1913); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., UMNGy, VIII., Bp., 1955); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962).
Kovács Ágnes
