Polyphemos, (egyszemű) óriás megvakítása
Polyphemos, (egyszemű) óriás megvakítása: → mitikus mese. Cselekménye: a hős (testvéreivel, társaival, pásztorfiú juhaival) egy óriás hatalmába kerül. Az óriás megeszi a hős juhait, és őt magát bezárja saját juhaival egy akolba. A hős álmában megvakítja az óriást, és egy kos (kecske) gyapjába csimpaszkodva kimenekül az akolból. Az óriás rájön a cselre, és megajándékozza a hőst gyűrűjével. Mikor a hős felhúzza, a gyűrű kiabálni kezd: „Erre, erre, vak óriás!”. A hős, mivel a gyűrűt nem tudja lehúzni, levágja a gyűrűs ujját, és beleveti egy feneketlen tóba. A gyűrű ott is tovább kiabál, az óriás utánamegy és odavész (AaTh 1137: folytatása gyakran: → vasfejű farkas, a, „Az ördög és a kenyér”). Megemlítendő, mivel mesénkhez közel áll a „Tűzvásárlás mesemondással”: AaTh 1920H → hazugságmese típus. Három vadász (favágó) testvér, akiknek felesége nem tett tűzszerszámot a tarisznyájába, hogy gyakrabban hazajárjanak, tüzet keresni indul. Egy tűz mellett fűtőző óriáshoz érnek, aki a két nagyobbat megsüti és megeszi, mivel nem tudtak neki olyan mesét mondani, amit ő nem hisz el. A legkisebbnek sikerül, s az óriás őt életben hagyja (→ hazugságverseny). – A Polyphemos típusnak 12 magyar változata ismert, az AaTh 1920H típusnak 4. Valamennyi a magyar nyelvterület keleti feléből származik. A mese első megjelenési helye a közismert Odüsszeia-epizód. Bár ezt iskoláskönyveink is széltében terjesztették, változataink nem ennek származékai, hanem feltehetően szóbeli (román?) közvetítéssel kerültek hozzánk a Balkánról. Áll ez elsősorban a szép, teljes rozsályi változatokra. Változataink egyike-másika mögött írott forrást sejtünk, eddig azonban csupán a sarkadiról sikerült megállapítanunk, hogy az ide tartozó Benedek-mese származéka. – Irod. Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I., Bp., 1943; UMNGy V.); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Dömötör Ákos: Sarkadi népmesék (Gyula, 1962); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy, XII.).
Kovács Ágnes
