csikle
csikle: a bonyolultabb szerkezetű felrántó hurkok egyik formája, amely úgy működik, hogy a vízszintesen elhelyezett keresztfát a madár, a vad elmozdítja, ekkor a függőleges pálcika kibillen, s a rugalmas ág a hurokba került zsákmányt a magasba rántja. A csiklével a Sárközben (csikle), a Dráva-közben (tűr), az Ormánságban (tűr), a beregi – ma már kiszáradt – Szernye-mocsár mellékén (kacsafogó hurok) különböző vízimadarat, a gyimesi csángók (urok) rókát fognak. A beregiek 4–8 csiklet is felállítottak egymás mellé, elzárva vele a nádasban levő tisztásokat, a vízimadarak útját. Az úszó madarak mellükkel, szárnyukkal félrenyomták, elmozdították a víz színére helyezett alsó rögzítő pálcikát, s a meghajlított pálca rugalmassági ereje működésbe hozta a csiklét. Az 1910-es években a Szernye-mocsár melletti Dercenben még nagy számban készítették a csiklét, s a vele való vízimadárfogás az ottaniak hasznot hajtó foglalkozása volt. A csikle konstrukciója révén kiválóan alkalmas a mocsárban, vízben való felállításhoz s így a vízimadarak fogásához. Nyelvi feljegyzések, szótári adatok a csiklét (cseklye) a 16. sz.-tól többször említik, de a közlésekből közelebbi formája nem állapítható meg. J. A. Comenius Orbis sensualium pictus (1658) c. munkájában a csekle, a tőr jelentése ’madárfogó hurok’, amelyre a madarak „magukat felakasztják, megfojtják”. Be is mutatja a víz partján felállított, hajlított ágakra erősített felrántó hurkokat, de azok kioldó mechanizmusa a képről nem állapítható meg. A csekle terminológia révén azonban feltételezhetjük, hogy J. A. Comenius madárfogó hurokjai a csiklével azonosak. Talán ilyen hurokra vonatkoznak a csekle, cökle népnyelvi közlések is. A cseklye, csikle etimológiáját nem ismerjük. Korompay Bertalan tárgyilag a csikléből próbálja leszármaztatni a → csikkentőt. Feltevése azonban nem igazolható. A csikle és a csikkentő két, egymással genetikus kapcsolatba nem hozható huroktípus. A magyar csiklével megegyeznek a bolgár, a horvát és a lengyel formák. Ilyen hurokkal fogják az abházok (Kaukázus) a menyétet. Egy német vadászkönyv (1750) szerint a huroktípust rókafogásra alkalmazták. DK-Ázsia, Új-Zéland, Madagaszkár, a kontinentális Afrika és D-Amerika különböző törzseinél sem ismeretlen a csikle típusú hurok. A csikle mechanizmusának elvén halfogó eszközök is működnek (Volgamente, Surinam stb.). A magyar csikle eredete szerint igen régi európai – sőt Európán túlterjedő – vadfogó hurok, amely a különböző népeknél elszigetelten fennmaradt. A magyarság kétségkívül évszázadok óta ismeri. – Irod. Kovách Aladár: A csikle (Népr. Ért., 1904); Korompay Bertalan: A csiklétől a csikkentőig (Népr. Ért., 1956); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).
Rántó csikle (Sárköz) a hurokra akadt madarat a kötésből kiszabaduló hajlított vessző felrántja
Csikle vízimadárra (Sárköz). A felső szárra kötött hurkot a madár útjába s vízen lebegő kákaszárakra fektetik
Csikle típusú rókahurok a gyimesi csángóktól (Gyergyói-havasok, Erdély)
Gunda Béla
