egytálétel
egytálétel: az ételkészítés egyik fontos módja. Különböző nemű élelmiszerekből – mint pl. főzelék, hús, kása, tészta stb. – kétféleképpen készíthető el az étkezés egy összetartozó ételegyüttese, fogása. Főhet külön a főzelék, mártás, tészta- vagy kásakörítés és a hús, vagyis a két vagy több részből álló ételfogás minden összetevője, amelyek ilyenkor csak tálaláskor kerülnek egymás mellé. (Ez pl. a francia konyha uralkodó ételkészítési gyakorlata.) Ennek ellentéte az egytálétel, amelynél olyan élelmiszereket főznek együtt, egy edényben egy ételfogássá (németül Eintopfgericht), amelyekből külön-külön is lehetne önálló ételeket, ill. egy fogás önálló részeit készíteni. A kétféle ételkészítési gyakorlat megoszlása gyakran hosszú korszakok és nagy tájak táplálkozásának jellegzetessége. Az egytálétel fogalom független attól, hogy az étkezés, amelyen szerepel, csak ebből az egy fogásból vagy még továbbiakból áll-e. Az egytálétel a magyar parasztkonyhán a főzelékféle és a hús párosításának, a háztartásban tartalékolt füstölt hús felhasználásának uralkodó módja. Az egytálételként összefőzött hús és főzelékféle hol sűrűbb, és akkor → főzelék, hol hígabb, és akkor → leves. Mindkettő ízletes és gyakran készül → rántás és → habarás nélkül is, hiszen a hús zsírozza, ízesíti. A heti → étrenden a „húsevő napok” ételei. A főzelék-hús-egytálételek mellett jellegzetes, régi kása-hús-egytálétel az Alföldön a húsos kása, újabb a tésztából burgonyával összefőzött → tésztakása. Pásztorok és földművesek, férfiak és nők a mezőn bográcsban főétkezésre mindig egyetlen ételt, igen gyakran egytálételt készítenek. Az egytálétel szaknyelvi megjelölés, a népnyelv nem használja.
Kisbán Eszter
