helyi monda
helyi monda: egy kisebb körzetben, tájegységen belül ismert monda. Helyét a mondákon belül nehéz meghatározni. A Grimm fivérek Deutsche Sagen (1816) c. kötetének anyaga – amely hosszú évtizedekig mintaképül szolgált – történeti és helyi mondákra oszlik. A helyi monda témája szerint egyaránt lehet: történeti, → eredetmagyarázó monda, → hiedelemmonda vagy kincsmonda (→ kincs), elnevezése csupán lokális elterjedésére utal. A helyinek tartott mondák többségükben valójában → vándormondák, vagy legalábbis vándormotívumot is tartalmaznak, amely a helyi hagyományokkal ötvöződik. Gyakori eset, hogy egy-egy személy- vagy földrajzi név tesz egy mondamotívumot lokálissá. Így a lábnyom a sziklában világszerte elterjedt motívum, amely a magyar nyelvterület néhány északi pontján → Szent László nevéhez fűződik. Helyi mondának tekinthetjük a → névmagyarázó mondát, amely többnyire csak egy-egy helységben vagy közvetlen környékén ismeretes. Helyi monda a községek eredetéről szóló monda. helyi mondáról beszélhetünk akkor is, ha egy nevezetesebb helyi esemény folklorizálódik (pl. helyi parasztfelkelés emléke), amely azután nem terjed túl egy kisebb körzeten. A magyar nyelvterület ismertebb mondái (amelyekben vándormotívumok is találhatók) Erdélyben → Firtos és Tartód, → Rapsonné vára, → Tordai-hasadék, Kőrösfő pusztulása; a Duna–Tisza közén: a → Csörsz-árka, a → Tisza eredete; a Dunántúlon a balatoni kecskeköröm, a → győri vaskakas, a → Nagyharsányi-hegy mondája; Zemplénben a → karcsai templom mondája. (→ még: monda, → tatár mondakör) – Irod. Szendrey Zsigmond: Magyar népmonda típusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922); Solymossy Sándor: Monda (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–43).
Dobos Ilona
