műjáték
műjáték: kimutathatóan nem népi eredetű és hagyományú → énekes gyermekjáték. A múlt század 30-as éveiben a kisgyermekek gondozói, az óvodák első szervezői szükségesnek látták, hogy tanulságos gyermekdalokat és mondókákat szerkesszenek. Bizonyos fokig elismerték és alapul is vették a népi játékokat, azonban új dallamaik nem magyarok, a gyermekhangnak nem megfelelőek, emellett felnőttesen kioktatók vagy éppen gügyögők lettek. Az óvoda és az iskola terjesztette ezeket, de nem variálódtak, vagy csak ritkán. A legismertebbek kezdősorai: „Nyuszi ül a fűben”, „Hej koszorú, koszorú” (talán ez a kettő olvadt legjobban a népi anyag közé), „Körben áll egy kislányka”, „Kiskomárom”, „Kecske ment a kiskertbe”, „Hej szénája... szénát kaszál egy fiú...”, „Csákváron volt egy kápolna”, „Nyissuk ki a galambházat”, „Hosszú lábú gólya néni”. Ide kell sorolnunk a hasonló céllal idegenből lefordított játékokat is, mint pl. „Repülve jön egy madárka”, „Így veti el a paraszt”, „A gazda rétre megy”. Naturalisztikus utánzó mozgásuk is idegen a magyar játékok stílusától. Vannak játékok, amelyeknek szövege kimutathatóan idegen eredetű, azonban feltehetően népi úton kerültek hozzánk. Erre mutat tartalmi és játékmódbeli alkalmazkodásuk a magyar játékokhoz. Ilyenek: „Mit akar ez az egy ember... Ninive, Ninive, király, király biztos” (→ fogyó-gyarapodó sor) kevés imitáló mozdulattal. „Ajtó-ablak nyitva van...” és „Amott megy egy barna lány” szövege közös eredetű, az előbbi → körjáték imitáló ugrással, utóbbi lehet → sorjáték is imitáló tapssal. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Komlósi Sándorné: Magyar–délszláv–német népi gyermekjátékok Baranyában (Pécs, 1958).
Igaz Mária
