megétetés
megétetés: a szerelem megszerzésének (→ szerelmi varázslás) a magyar → népi hitvilágban legelterjedtebb módszere. Lényege: az ellenkező nemű egyénnek ételben vagy italban valamilyen – a hit szerint szerelmet keltő – szert adnak be. Az eljárás országszerte általános volt, még a 20. sz.-ban is elevenen élt. A → boszorkányperek anyaga hasonlóan gazdag. Nők sokkal inkább gyakorolták, mint férfiak. Legáltalánosabb a haj, szőrzet, menstruációs vér, ritkább az izzadtság, anyatej megétetése; általában pogácsában, vakaróban, ritkábban borban, pálinkában, de előfordulhatott bármilyen más ételben. Férfiak részéről gyakori volt a semen vagy vér megétetése. Egy 1624-es erdélyi boszorkányper szerint saját árnyéka porából etetett meg egy férfi valakit. Közönséges ételeket is használtak, ezeket azonban előbb a női testtel hozták valamilyen formában érintkezésbe (pl. hónalj alatt tartott cukor, háton végigcsurgatott tojás stb.). Ritkább eljárás volt, hogy egymást elhagyni nem akaró szeretők mindkettőjük tartozékait összekeverve közösen fogyasztották el (pl. apróra vágott haj vagy vér pogácsában). Ezt a módszert szétválasztó céllal is alkalmazták: egy harmadik személy undort keltő szereket adott be mindkét félnek. A fentiekhez képest valószínűleg másodlagos fejlemény, amikor valamilyen ételben nem saját tartozékot, hanem valami egyebet etettek meg a másik féllel (pl. tetűt, ki nem kelt vak csibét stb.). A megétetés alapját képező elgondolás az, hogy ha valaki megeszi egy másik ember valamilyen tartozékát, az illetővel szoros kapcsolatba jut, „egy lesz vele”. – Az elképzelés és a módszer egyaránt nagyon régi: gazdagon variált, de a lényeget tekintve a magyar anyaggal egyező adatokat ismerünk Európa minden részéből. Európa középkori anyaga is gazdag a fentiekhez hasonló adatokban. – A megétetés szót mérgezés értelemben is használják (pl. Erdélyben). – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925).
Pócs Éva
