regölés
regölés: téli termékenységvarázsló (→ termékenységvarázslás) jellegű, → köszöntő népszokás. 1552-ben Heltai Gáspár „A reszegsegnec es tobzodásnak veszedelmes vóltáról valo Dialogus” c. művében említi a regelést és a regelő hetet. A századforduló körül D- és Ny-Dunántúlon ismerték, ma néhány dunántúli községben él. Fő időpontja dec. 26., István protomártír ünnepe, néhol újévig jártak regölni a legények, elsősorban lányos házakhoz. A szokás résztvevői a → regösök. A csoport tagjai → álarcot nem viseltek, az arc kormozása előfordult, néha bajuszt is ragasztottak. Régen kifordított bundát hordtak, kezükben láncos bot (→ csörgősbot), jellemző zajkeltő eszközük a → köcsögduda (szötyök) (→ alakoskodás). A legénycsoportok főleg lányos házakhoz jártak, elhangzott a → regösének, majd a regösök ajándékot kaptak cserébe a varázserejűnek tartott jókívánságokért. – Erdélyben, Udvarhely megyében, karácsony estéjén külön a legények s külön a férfiak csoportja megregélte az új házasokat. – Heves és Nógrád néhány községében a → lakodalom végén vagy a → farsang végén tartott mulatságra mondták, hogy „regélni” mennek. – Irod. Sebestyén Gyula: Regös-énekek (Bp., 1902); Rajeczky Benjamin: „Regélni” (Népr. Közl., 1959).
Regösök (Garabonc, Zala m., 1899)
Regösök (Újkér, Győr-Sopron m., 1969)
Dömötör Tekla
