ugrós

Full text search

ugrós: a magyar tánckincs régi stílusrétegének legfontosabb tánccsaládja, melynek különböző nevű változatai és altípusai a népterület nyugati és déli részén élnek. (Rábaköz: dus, mars; Bakony-vidék–Balatonfelvidék: dusolás; Mezőföld: ugrós, bérestánc; Tolna–Baranya: ugrós, cinege, csillagtánc, verbung, háromugrós; Somogy–Zala: kanásztánc, verbung; Bácska: ugrós, dus, háromugrós; Kalocsa-vidék: mars, Solt-vidék tustoló, tust; Galga-vidék: druzsbatánc, mars, pajtástánc; DK-Alföld: ugrós, induló, oláhos.) Az ugrós táncfajta zenei, formai és funkcionális szempontból igen differenciált és különböző fejlettségű altípusokban és változatokban él. Legrégiesebb altípusa a somogyi kanásztánc, legfejlettebb a rábaközi dus és az alföldi oláhos. A Mm. = 120–138 tempójú, esztam kíséretű, régi stílusú táncdalokra (főleg D-Dunántúlon), néhol (Rábaköz, Solt-vidék, Kalocsa-vidék) újabb indulózenékre járják. A viszonylag egyszerű – 2–5 tagú – motívumokból felépülő, szabályozatlan szerkezetű ugrós táncok műfaji-formai szempontból sokfélék, kevertek. Férfitáncként, női és vegyes-, valamint szóló-, páros ( páros táncok) és csoportos ( lánctánc) változatokban, továbbá eszközös formákban ( eszközös táncok) is előfordulnak. Gyakori bennük az összefogódzás nélküli táncolás, s emellett csupán a nyílt fogásmódokat (kézfogás) alkalmazzák. Az ugrós táncok a paraszti táncrend szerves részeként már alig fordulnak elő, csupán lakodalmi menettáncként, bemutató, szertartásos vagy játékos funkcióban használatosak ( lakodalmi táncok). Legfejlettebb altípusai közvetlenül kapcsolódnak a közép-erdélyi legényes egyszerűbb típusaihoz (féloláhos, ardeleana). Az ugrós táncfajta érintkezik az eszközös pásztortáncokkal, tkp. ezek eszköz nélküli formájának is tekinthető. Kapcsolatban van a mo.-i cigánytáncokkal és a szlovák, ún. valach táncréteg táncaival is. Az ugrós táncfajtát egy régi, közös K-európai, Kárpát-medencei tánccsalád (nyugati és déli) magyar tagjaként tartjuk számon. Az ugrós táncfajta gyakori motívuma a háromlépés. ( még: gazdasszonyok tánca, hajdútánc, táncdialektus, tánctörténeti rétegek, verbunk, vőfélytánc) – Irod. Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok. I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Pesovár Ernő: A simonfai verbunkok formai elemzése (Népr. Ért., 1961); Martin György–Pesovár Ernő: Determination of motive types in dance folklore (Acta Ethn., 1963); Martin György: Magyar tánctípusok keleteurópai kapcsolatai (MTA I. Oszt. Közl., 1964); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi–dunamenti táncok motívumkincse (Bp. 1964); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V of CMPH (Studia musicologica, 1972).

„Ugrós” táncírása
Martin György

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages