veszettorvos
veszettorvos: a veszettség gyógyításával és megelőzésével foglalkozó paraszti specialista, gyakran pásztor. A veszett kutya marásától egész nyájak megfertőződhettek. A 16–17. sz.-ban már oly gyakori volt e baleset a veszett kutyák elszaporodása miatt, hogy hatósági intézkedések születtek (pl. Kolozsvárott) a veszett kutyák kiirtására. (Ez nem a veszettorvos feladata volt!) – A veszett állatok elkülönítésének mestere volt a veszettorvos. Egy 18. sz. végi adat szerint füstölgő füvekből készített sávon hajtották keresztül az állatokat (pl. marhát), s amelyik nem akart menni, azt leölték, mint veszettet. Feljegyezték azt a régi gyógymódot, hogy a megharapott egyént vízbedobták, mert megfigyelték, hogy a veszett állat irtózik a víztől. A népies gyógyításban a veszettség elleni legfontosabb gyógyszer a kőrisbogár (összetörve). Ez igen régóta használatos és a hivatalos gyógyszerészet által is megerősített gyógyhatású szer. – A veszettorvos főleg az Alföldön hiedelemmondai alak is. A róla szóló legismertebb → memoratok szüzséi a következők: a) A veszettorvos a veszett kutyát megfékezi, ill. harapására tudja a gyógymódot. – b) Az őt bosszantó legényt megveszíti; az elpusztul. – c) Amerre ásít, annak a falunak a kutyái megvesznek; ezeket meggyógyítja. – d) A veszettorvosok szőke és fekete bika képében összecsapnak, a nagyobb tudású győz. Saját faluját így védi a veszettség ellen (→ táltos) – e) A veszettorvosok egymás ellen küldik a veszett kutyákat. A nagyobb tudású vissza tudja küldeni. – Irod. Magyary–Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–II., Bp., 1929); Wagenhuber (Vajkai) Aurél: A veszettség és az ijedezés gyógyítása az Alföldön (Ethn., 1936); Vajkai (Wagenhuber) Aurél: Adatok a veszettség gyógyításához (Ethn., 1937); Szűcs Sándor: Veszettorvosok a Nagysárréten (Ethn., 1938).
Hoppál Mihály–Nagy Ilona
