Aiolosz
Aiolosz2 – (latinosan Aeolus) mitikus görög király, Aiolosz1 lányával, Melanippével nemzette Poszeidón isten; más genealógiák szerint egy bizonyos Hippotésznek volt a fia, ezért a Hippotadész melléknévvel is emlegetik. Tekintve, hogy a hippotész lovast jelent, és hogy ~ anyja is kanca volt élete egy szakaszában, a két leszármazási hagyomány nem áll messze egymástól. ~ ikertestvérével, Boiótosszal együtt a nevelőapa, Deszmontész kitétette, de egy pásztor megtalálta a két csecsemőt; tőle Metapontosz király házába jutottak (lásd Theanó1) s ott növekedtek fel. Sok viszontagság után el kellett hagyniuk nevelőapjuk udvarát; Boiótosz a róla elnevezett Boiótiában telepedett meg anyjával, ~ pedig nyugatra hajózott, és királyságot alapított az Aioliai (Lipari?) szigeteken. Hat fia és hat lánya volt, ezek páronként házasságra léptek. Ezt megtudva ~ az egyik pár, Makareusz és Kanaké csecsemőjét kutyáknak vetette, lányának pedig kardot küldött, hogy ölje meg magát, majd a többi párt szétválasztotta, mert a testvérházasság az istenek kiváltsága. (Egy mondaváltozat szerint Kanaké nem ölte meg magát, hanem Poszeidón szeretője lett, s több fiút szült neki, köztük Epópeuszt; lásd még Alküoné2)) Az istenek, jutalmul az erélyes fellépésért, őrá bízták a szelek őrizetét; ~ egy barlangban tartotta őket, és dárdájával nyitott utat nekik, ha az istenek parancsára vagy a maga belátása szerint egyet-egyet szabadon eresztett. A hazafelé tartó Odüsszeusznak is segítségére sietett, egy tömlőbe zárta számára az összes ártó szelet és átadta neki. Odüsszeusz hajója már közel járt Ithakához, amikor emberei, kincset vélve benne, felbontották a tömlőt, s a kiszabaduló szelek visszasodorták őket ~ szigetéig. Ekkor ~ úgy ítélte, hogy az istenek haragja ellen nem segíthet senkin, s elűzte korábbi vendégét. – ~ az aiol néptörzs egyik legendás őse, azonos nevű nagyapjával együtt (ahogy fivére a boiótiaiaké). Nevének latinos alakjából ered az eolhárfa neve, amelynek húrjait a szél mozgása pendíti meg. (Van olyan ókori vélemény is, hogy a szelek királya, akivel Odüsszeusz találkozott, egy harmadik ilyen nevű személy, és nincs köze sem ~hoz, sem nagyapjához.) – ~ balsorsú gyermekeinek Ovidius állított emléket Hősnők levelei c. művében: itt Kanaké tudatja szerelmes fivérével az öngyilkosság előtti pillanatok iszonyatát. 
XV B3
)
XV B3
