Athéné
Athéné – görög istennő, Zeusz leánya. Anyja Métisz lett volna, de egy kedvezőtlen jóslat folytán Zeusz lenyelte a várandós istennőt, és a magzatot a fejében hordta ki. Midőn eljött a szülés ideje, Héphaisztosz a pörölyével meglékelte apja koponyáját, és ~ dörgés és villámlás közepette, teljes fegyverzetében pattant elő. Ily módon apja bölcsességét testesítette meg, s annak legkedvesebb lánya maradt; utóbb hathatósan segítette őt a gigászok elleni harcában. Harcias és mindvégig szűz istennő lett (ezért hívták Athéné Parthenosznak is). Gyakran használt másik melléknevét (Pallasz ~ ) onnan kapta, hogy megölt egy ilyen nevű gigászt, s bőréből készíttette el pajzsát; ezen díszlett a félelmetes Medusza-fő is, amelyet Perszeusztól kapott a neki nyújtott segítségért (lásd még Pallasz1). ~ védte a városokat; ahol szobrát, a Palladiont őrizték, ott ellenség nem ért el sikert. (Ezért lopta ki Trójából a városvédő szobrot Odüsszeusz és Diomédész.) Védnöke volt továbbá a mesterségeknek és a művészeteknek, a hajózásnak, a női munkának, az olajfatermelésnek; őrizte a jogot és igazságot, győzelemre vezette az igaz ügyükért hadakozókat. Pártfogoltjait (Perszeusz, Bellerophontész, Diomédész, Odüsszeusz, Télemakhosz) hathatósan segítette; kevésbé jóindulatúnak mutatkozott Teiresziasz és Arakhné irányában. A trójai háború során már csak azért is a görögök oldalán állt, mivel Parisz megsértette volt az ítéletével. Általában is pártfogolta a görögséget, különösen a nevét viselő várost, Athént, ahol legszebb temploma, a Parthenón állt, s ahol évente nagyszabású ünnepi játékokkal, a Panathénaiákkal tisztelték. A rómaiak utóbb Minervával azonosították. – Homérosz eposzaiban ~ a „legemberibb” istenség, különösen az Odüsszeiában élvezhetjük a sokféle alakot, amelyekben a leleményes hőst és fiát céljaikhoz segíti. Egy homéroszi himnusz s Kallimakhosz Athéné fürdője c. verse is hozzá íródott. – Az ókor legkiválóbb szobrásza, Pheidiasz három arany-elefántcsont szobrot mintázott az istennőről, az egyiket óriási méretben; csak szerény másolataik maradtak fenn. Ezek és más ókori eredetű képmásai erőteljes termettel, fenséges arccal, sisakban és gyakran lándzsával meg híres pajzsával ábrázolták. Mürón szoborcsoportja az istennőt Marszüasszal mutatta, amint az utóbbi épp felveszi az általa elhajított fuvolát. Szobrok mellett sok vázakép, dombormű, bronzvéset, gemma is maradt fenn róla. Az újkor festői közül Botticelli, Mantegna, Tintoretto, Veronese, Rembrandt, David ábrázolták, többnyire születését vagy az Arésszal való összetűzését a trójai háborúban.
III B2
)
III B2
