Erósz
Erósz – a görög mondákban a szerelem istensége. Hésziodosz szerint (Az istenek születése) a világgal egyidős, az ősi Kháoszszal és Gaiával, a földdel egy időben jött létre, és mindent átható világszellem. A későbbi mondák szerint Aphrodité és Arész fia; anyjának segít szerelembe ejteni a kiszemelt „áldozatokat” olymódon, hogy tévedhetetlen nyilát a szívükbe lövi. Moszkhosz egyik szellemes versében ~ igen alapos leírását és jellemzését adja az eltűnt fiát hasztalan kereső Aphrodité „körözési közleménye”. ~ fontos szereplője Pszükhé históriájának is. A rómaiak Amornak nevezték, ez, akárcsak ~, szerelmet jelent. Gyermeknek vagy zsenge ifjúnak képzelték és így is ábrázolták, szárnyakkal és íjjal. Neves ókori szobrai Lüszipposztól az Íjat feszítő Erósz s egy bájos hellenisztikus mű, ~ és Pszükhé; az utóbbi együttest mintázta meg az újkorban Canova, Thorvaldsen és Rodin. Ugyanez a témája több tucat újkori festménynek is (Tizian, Raffaello, Correggio, Bronzino, Carracci, Rubens, Kokoschka és mások). Cavalli és Lully operát, Hindemith balettet írt a szerelmesekről. 
II C3
)
II C3
