Iphigeneia
Iphigeneia – mükénéi királylány, Agamemnón és Klütaimnésztra lánya. Amidőn a trójai háborúba induló görög hajóhad Auliszban vesztegelt szél híján, Agamemnón odahozatta ~ azon a hamis címen, hogy Akhilleuszhoz akarja nőül adni; valójában fel akarta áldozni, mert Kalkhasz jós megmondta, hogy csak akkor kapnak szelet, ha ily módon kiengesztelik Artemisz istennőt, akit a vezér megsértett volt. Megtudva a valót ~ először megrettent, és anyja is, aki vele jött, hevesen védelmére kelt; a sereg hangulatát megtapasztalva azonban a hőslelkű lány önként vállalta az áldozatot. A szertartást Kalkhasz végezte el; a szél feltámadt, s a had kihajózott. A monda igen elterjedt változata szerint ~ nem halt meg: az istennő egy szarvastehenet varázsolt helyébe az oltárra, őt magát pedig a szkitha tauroszok földjére (közkeletű tévedés szerint Tauriszba) ragadta, a mai Krím félszigeten állt Kherszonészosz városába. Itt, Thoasz2 király városában ~ Artemisz szentélyének papnője lett, s tiszte volt egyebek közt feláldozni az istennőnek a partjukra vetődött idegeneket. Amikor öccse, Oresztész itt Püladész kíséretében partra szállt, hogy egy jósda utasítására megszerezzék a szentélyből az istennő faszobrát, a tauroszok elfogták őket. A testvérek felismerték egymást, ~nak sikerült a királyt megtévesztenie, és a szoborral együtt mindhárman elmenekültek. Számos kaland során, amelyeket egyes későbbi írók a végletekig színeztek, a testvérek visszatértek görög földre. Utóbb ~ az attikai Braurónban lett papnője egy Artemisz-szentélynek. Egyesek szerint nem is halt meg, az istennő halhatatlanná tette; Hérodotosz szerint a tauroszok még hosszú idő múlva is mint istennőt imádták. – Euripidész Iphigeneia Auliszban és Iphigeneia a tauroszok között c. tragédiái a monda mindkét változatát ill. a történet mindkét fázisát felölelik; az előbbiben nagyobb a drámai feszültség és sokrétűbb a konfliktus. Az utóbbi mű szolgált alapul Goethe Iphigenia Taurisban c. klasszicista verses drámájához, amely nemes harmóniában oldja fel a konfliktust: Thoász atyai pártfogója ~ ak, s az nem csapja be őt, hanem okos érvekkel bírja rá, hogy engedje el őt és testvérét az istennő szobrával együtt. – Ókori vázaképeken, freskókon és domborműveken ~ feláldozása több változatban maradt ránk; az újkorban is sokan (Giordano, Tiepolo, Maulbertsch s mások) megfestették a témát. – Domenico Scarlatti, Jommelli, Galuppi és Graun után a nagy operareformer, Gluck is feldolgozta két kiváló dalműben ~ történetét. 
VII B3
)
VII B3
