kentaurok
kentaurok – görögül kentauroszok, mítikus nép, amely Kentaurosztól származott, és Thesszáliában élt, majd a lapithák a Pindoszon túlra, Épeiroszba szorították őket. A ~nak lóteste volt, amelynek elejéből férfi felsőteste nőtt ki deréktól. Nyers, erőszakos és buja fajta voltak, a bortól pedig egészen eszüket vesztették. Ilyesmi történt Peirithoosz lapitha király és Déidameia lakodalmán is, amelyre a király óvatlanul a ~at is meghívta. A lerészegedett ~ vezére, Eurütión2 a menyasszonyra rontott, mire társai is felragadtak egyet-egyet a jelenlévők asszonyai közül. A lapithák és a lakomára meghívott görög hősök nőik segítségére siettek, és iszonyú harcban a legtöbb ~ megölték, a többit megfutamították (lásd még Kaunosz). A ~ közt kivételnek számított a bölcs és szelíd Kheirón, sok kiváló görög hős nevelője és Pholosz, mellesleg az ő származásuk nem is volt azonos a többi kentauréval. – Mint emberi és állati elemekből kombinált lények a ~ leginkább a szatüroszokhoz és szilénoszokhoz (lásd Szilénosz) hasonlíthatók; természetükben is valamelyest egyeznek, és késői ábrázolásokon valóban gyakran látni ~ at Dionüszosz kíséretében. Az ókorból ~ t ábrázoló vázakép és dombormű (pl. Héraklész és Thészeusz harca a ~ kal) sok maradt fenn. A legkedveltebb téma a ~ és a lapithák harca volt, ez szerepel az athéni Pathenón frízének metopéin, amelyekből sok viszonylagos épségben maradt ránk, s ma a British Museumban látható. Az újkorban Michelangelo szobra és Piero Cosimo, Rossi, Rubens, Böcklin, Redon festményei ábrázoltak ~ at. 
XIV C1
)
XIV C1
