Ábel
Ábel – ('lehelet') Ádám és Éva másodszülött fia, szelíd pásztor (Ter). Isten a kegyével tüntette ki, szívesen fogadta áldozatát, míg bátyjáét, a földmívelő Káinét elutasította. Káin irigy haragtól eltelve a mezőre csábította és ott agyonütötte testvérét. – A bibliai szöveg semmivel sem okolja meg Isten önkényes diszkriminációját. Talán egy ősi zsidó hagyomány tükröződik benne, amely a pásztorkodást Istennek tetszőbbnek tartotta a letelepedett életmódnál. Más vélemény szerint ez a döntés csupán az első példa arra a következetes eljárásra, hogy Isten mindig az utóbb születettet tünteti ki, és amely motívum végigkíséri a Teremtés könyvét (Izmael–Izsák, Ézsau–Jákob1, Ruben–Juda, Manassze–Efráim s mások). Ebben talán annak mítikus igazolása keresendő, hogy a Mózes, majd Józsué vezetésével délről Kánaánba telepedett, pásztorkodó héber népelem dominanciát szerzett a már régóta ott élő, letelepedett életmódot folytató másik népelem fölött. – Az ókori midrásirodalom az áldozat körüli viszálytól eltérő okokkal is motiválja a végzetes konfliktust: a testvérek nem tudtak megegyezni a világ felosztásakor, vagy ugyanazt a nővérüket akarták feleségül venni. Byron Káin c. drámájában Ábel „Isten kedvence”, erényes és fantáziátlan nyárspolgár, aki nemcsak képtelen követni bátyja szellemi szárnyalását, hanem egyenesen megrója különc gondolataiért. Erőszakos jámborságával szinte kiprovokálja Káinból a végzetes ütést. Haldokolva sem táplál haragot, krisztusi gesztussal megbocsát gyilkosának. – Az ókor óta gyakran ábrázolják a két fivér áldozatát: ~ oltárára fénysugár hull, vagy Isten áldó keze nyúlik ki a mennyből; függőlegesen száll fel róla a füst, míg Káinéról a földre terül. A két oltár gyakran olyan képeken is látható a háttérben, amelyek az öccsére rontó, rá husángot vagy követ emelő Káint mutatják. A festményeken, metszeteken, amelyek drámai erővel ábrázolják a jelenetet (pl. Jacopo della Quercia, Correggio, Poussin, Schnorr), ~ lányos arcú, szőke ifjú, testtartása szenvedő megadást tükröz. Ritkábban a szülőket látjuk zokogni megölt fiuk felett; e nemben Luca Giordano, Ribera és Rubens képei a legkiválóbbak. 
[I.A2]
)
[I.A2]
