Tóbiás
Tóbiás1 – ('Jahve jóságos') jámbor zsidó ifjú, a Ninivében élő Tóbit és Anna fia (Tób). Idős, vak apja a messzi Rágesbe küldte egy ottani barátjához a nála letétbe helyezett nagy összegű pénzért. Utitársul egy magát Azariásnak nevező ifjú ajánlkozott, aki valójában Ráfael arkangyal volt. Útközben a Tigrisből kifogott halnak, társa tanácsára, ~ félretette a szívét, máját és epéjét. Az angyal hívta fel ~ figyelmét Ekbatanában élő szép unokahúgára, Sárá2ra, Ráguel lányára. A lánynak már hét vőlegényét pusztította el egy féltékeny démon, de társa bíztatására ~ feleségül kérte. A nászéjszakán a szív és máj elégetésével űzte el, ismét kísérője utasítása szerint, a gyilkos Asmódeus démont, majd amikor megbízatását teljesítve feleségével együtt hazatért, a hal epéjével apját is kigyógyította a vakságból. Szülei halála után ~ Ekbatanába költözött. – A novellisztikus történetnek minden epizódja több festményt ihletett a barokk korban: ~ búcsúzik szüleitől (Cavalli, Luini, Rembrandt); ~ kifogja és felbontja a halat a folyóparton (Rosa, Claude Lorrain); menyegzőjét üli Sárával (Steen, Lesueur); meggyógyítja apja szemét (Carracci, Ricci, Vos, Rembrandt); búcsúztatja Ráfaelt (Cardi, Boucher). A legnépszerűbb képtípus, különösen Itáliában a XV. századtól az volt, amelyen ~ vándorol Ráges felé kísérőjével (Lippi, Verrocchio, Maffei, Van Dyck). A többnyire szárnyas alakként ábrázolt kísérőt őrangyalnak értelmezték, s az ilyen képeket veszélyes útra indulók készíttették fogadalmi ajándékként. ~ néha egészen fiatal, szinte gyerek az ilyen képeken, kiskutyája fut mellette. – Haydn oratóriumot írt Tóbiás visszatérése címen.
