öröm
öröm – ‘derűs, vidám lelkiállapot kedvező esemény nyomán’; ‘ilyen kedélyállapotot előidéző esemény’: nagy öröm érte. Származékok és kapcsolt szavak: örömest, örömtelen; örül, örvend, örvendezik, örvendetes, örvendeztet.
A szócsalád ör- alapszava vitatott eredetű. Talán finnugor örökség, de az egyetlen és távoli rokonnyelvből való példa, a lapp arvu(k) (‘vidám’) kevés bizonyító erővel bír. Lehet, hogy az őröl, őrül, örvény közös őr- tövéből való az örül, tehát a túláradó öröm okozta heves mozdulatokra utal, hogy valaki „táncra perdül jókedvében”. Az ~ deverbális -m képzőt visel, az örül gyakorító -l képzős származék.
