kontató
kontató melléknév és főnév (tájszó)
I. melléknév -n Olyan <személy>, aki vkit vmire, rendsz. bűnös tett elkövetésére izgat, bujtogat, ösztönöz.
II. főnév -t, -ja Az, aki vkit vmire, rendsz. bűnös tett elkövetésére bujtogat, izgat, ösztönöz; felbújtó. Antoniusnak … nem volna jó Túl élni Caesart; álnok kontatóra Fogunk találni benne. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
