Birtokai.
Birtokai.
Az egri püspököt királyaink nagy kiterjedésű egyházmegye kormányzatával bízták meg s ehhez jelentékeny birtokokat és jövedelmeket is adományoztak. Az egri püspökség ősi birtokviszonyait az 1261-i oklevél tünteti föl, melyből minket csak a hevesi birtokok érdekelnek. Az oklevél elferdített helyneveiből is kivehető, hogy az egri püspöké volt az egri völgy „vallis Agriensis.” Az egri völgy a Bél nemzetség földjétől kezdődik és a Borsod vármegyéhez tartozó Nagygyőr (Diósgyőr) földjétől egyesen vonalban, a folyó két partján lenyúlt a szemerei 460és farmosi nemesek földjéig. Itt ezek a községek voltak: Feltárkány, Altárkány, Felnémet, Eger, Tihamér, Magyartálya, Nagytálya, Maklár, Keresztesföldje, Endréd, Apáti, Szíhalom, Isephphaya, Kisbuda, Abony, Dezsmaszikszó, Bakta, Fedémes. A vármegyék kialakulásakor az Eger patak volt a határ Heves és Borsod között, így e községek egy része Borsodhoz tartozott. Az egri püspökség birtokai voltak Heves vármegye területén Szent István és Szent László királyok adományaiból Mogyoród, Halász, Mogatő, Őrem, Ménesító, Olfa, Nána, Lovásztelek, Pok, Szurdokpüspöki, Gyöngyöspüspöki, Tiszapüspöki.119) Az oklevél felsorolja a birtokok határait és az ott levő halastavakat is. Az egri püspökség birtokairól világosabb képet nyújt a Bakocs-kodex, mely a püspökség jövedelmeit és kiadásait, azaz számadásait tünteti föl. Ebben az 1494. évben az egri püspökség következő Heves vármegyei birtokai vannak felemlítve: Eger városa, Felnémet, Czegléd, Nagytálya, Nagy- és Kis-Maklár, Abony, Pusztaszikszó, Kisbuda, Mezőhídvég, Sarúd, Magyarád, Halász, Őrs, Őrem, Tiszanána, Túrkeddi, Halásztelek, Túrkevi, Méra, Gyöngyöspüspöki, Szarvaskőalja, Fedémes, Bocs, Bátor, Baksa, Demjén és Kelecsény.120) Ide számíthatók még ugyanekkor: Sólymos, Szénpataka, Kápolna, Kiskompolt, Dob helységek. Az egri püspök birtokaira 1495-ben 1117 frt adót vetettek ki.121)
119) Balássy: i. m. – I. Okt. 298–309.
120) Bakocs–Kódex. Adatok II. 3–4. füzet.
121) Csánki i. m. I. 78.
A földbirtokokon kívül az egri püspökség jövedelme az egyházi tized volt. Hogy mily vármegyékből szedték a tizedet, arról az 1271-i oklevél tanúskodik. Nemes ember fizetett minden ekétől egy fördinget (unum ferto – 1/4 marcac) és a szolgáktól egy kepét (capetia); paraszt ember, kinek egész telke volt, de búzát nem termesztett, két kepét; telek nélkül nős zsellér egy ezüst nehezéket (pondus) vagy egy kepét. Egy portától minden tizedik tyúk (gallina decimalis) s minden lúdfalkától egy lúd járt. Abból az adóból, melyet vármegyéjében a király, királyné vagy a földesúr szedett, tizedet kaptak. Övék volt az ültetett vagy jövőben ültetendő szőlők bortizede, bárányból, gödölyéből, malaczból is egész tizedet kaptak. Nevezetes a csikótized (decima de poledris integra.) Első királyaink biztosítani akarták a püspökség jövedelmeit, ezért elrendelték, hogy az egri püspök egyházának birtokait a király vagy királyné beleegyezésével sem idegenítheti el, tizedeit sem engedheti el és a beszedett dézsmával rendelkezhetik.122)
122) Porubszky: Az egri megye főpásztorainak különös jogairól, kiváltságairól s különféle kitüntetéseiről. Egri Emlékkönyv 180–181.
