Benczés apátságok.
Benczés apátságok.
A Szent István királyról czímzett telkii apátságot 1198-ban Mika bán, utóbb nádor, alapította a benczés-rend számára. Alapításával azonban nem volt szerencséje. A letelepedett szerzetesek nem tudtak felemelkedni nemes hivatásuk magaslatára. A kolostor csakhamar züllésnek indult s az alapító már 1220-ban, III. Honór pápától azt kérelmezte, hogy a benczések helyett cziszterczitákat telepíthessen le. A pápa az ügyet a veszprémi püspökséghez utasította, a ki úgy intézkedett, hogy a benczések maradjanak ugyan meg, de reformáltassanak. Azonban, úgy látszik, ennek sem volt sok foganatja, mert IV. László király 1277-ben a nyúlszigeti Domonkos-apáczáknak adományozta oda az apátság javait, azzal, hogy a kegyúri jog is őket illesse s az egyházban az istentiszteletről gondoskodni tartoznak. A kegyúri jog 1455-ben V. László adományából a Garák, majd az Országhok kezére került. A török hódoltság alatt az apátság teljesen tönkrement s ekkor az óbudai káptalan kezelése alá adatott. 1596-ban zálogjogon Etyeki Józsa, 1770-ben pedig adomány útján a bécsi skót benczések tulajdonába ment át. Ma csak czímét adományozzák.*
Rupp. Magy. Helyrajzi tört. I. 39–41, 1.
A Szent Endréről czímzett visegrádi benczés apátságot, Szt. Gellért életírója szerint, I. Endre király alapította és pedig a Szent Vazul rendű görög szerzetesek részére. A benczések II. Endre király kérelmére III. Honór pápa rendeletéből, 1221-ben vették át az apátságot. A tatárjárás után a kolostort IV. Béla 1253–57 között helyreállíttatta és újra alapította. 1342-ben a magyarországi benczések itt tartották nagy káptalanjukat; 1306-ban pedig a súlyosan megsebesült Durazzói (II.) Károly a kolostor falai között halt meg. Az apátság 1493-ban szünt meg és pálos-kolostorrá alakult át.*
U. o. I. 48–50. 1.
