Román-magyar építészeti emlékek.
Román-magyar építészeti emlékek.
De van egy tér, a melyen ez a romano-francia befolyás enyészhetetlen emlékekben megérzékűlt s az Árpádházi uralom és magyar munkának kinyomatát megörökítette. E tér az építőművészet. E téren a román, kerek íves stílnek képviselője és terjesztője Kelet felé s az Adria mentén, Dalmáciában a magyar építés volt. Bár a mongol pusztítást csak kevés emlék élte túl, mégis határozottan szólhatunk egy magyar műépítési korszakról és irányzatról. E korszaknak egyik utolsó, már átmeneti stádiumát a körből a csúcsívesbe, tűnteti fel a jáki apátság temploma s annak stílbeli válrokona a traui dóm. Kálmán király dalmáciai hódítását a zárai S. Maria apácakolostor campaniléjének építésével örökítette meg és a S. Maria templom délkeleti sarkában Bekenga, Kálmán király első (tőle elválasztott) nejének feliratos síremléke egész tisztaságban tanusítja e román stílt.
E műveknek építőmesterei, kőfaragó-, festő-, aranyozó-, lakatosmesterei Magyarországból és Ausztriából valók voltak,* – ha a stíl maga idegen, francia eredetű volt is és Ausztria-Karinthián keresztül származott be hazánkba. Ama fentemlített királyi adományozások, nemesítések közül, melyek olaszok javára történtek, igen sok mesterembernek, valószínűleg ezek kitünőbbjeinek jutalmazására eszközöltetett. E hely szűke tiltja, hogy a magyar oklevéltárból a tanulságos eseteket egyenként idézzük.
L. G. Gelcich: Le confiraternitŕ laiche in Damatia. (Ragusa 1885.) 251. l. – Jackson: Dalmatia etc. Vol. I.
Közvetlenül a tatárjárás után jő hazánkba Villars de Honnecourt,* a cambray-i székesegyház építésze, a kinek a kassai s esztergomi székesegyházak építése s a marburgi Sz. Erzsébet templomé tulajdoníttatik. Hazánkban ekkor veszi kezdetét a magyar építészetnek, az Eitelberger felosztása szerint második, góthikus korszaka. De a dalmata-horvát nevezetes műemlékeken még sokáig amaz első, romaneszk műiránynak befolyását észlelhetjük.
Villars de Honnecourt vázlatkönyvének különböző lapjain és rajzolatai között foglaltatnak ama sajátkezű feljegyzései, melyek Magyarországba hivatásáról, itteni hosszabb időzéséről és futólag működéséről tesznek bizonyságot.
