A nemzeti egység
A nemzeti egység
Azonban bármi kedvezetlenül alakúltak légyen az Árpádházi uralom alatt a magyar közviszonyok egy sajátlagos nemzeti irodalom kifejlődése, a magyar népi szellem összhangzatos kibontakozása tekintetében: mégis hagyományokat, nemzeti klenódiumokat örökített át, melyek páratlan becsükben magukban hordták egy jobb jövőnek zálogát. A középkor ama századaiban, midőn a hűbériség nemcsak az országok, de a népek belső egységét is darabokra törte Európaszerte és sem a nemzeti öntudat, sem az egységes haza érzelme megfogamzani nem tudott. – Magyarországon a királyi család minden belviszályai és tagjainak birtoklási, kormányzási szeparatizmusa dacára és dacára az arisztokraciai, sőt oligarkhiai elhatalmasodásnak a XIII. század folyamában, – a nemzeti egység soha megzavarva nem lett, s a királyság, utolsó képviselőinek minden sülyedése dacára, soha meg nem szűnt ez államiságnak tisztelt, sőt szeretett kapcsául tündökölni.
Kétségtelen, hogy Magyarországot is Szent István királyságának alapításától fogva megragadta a hűbériség. De az a mód, a mely szerint az Magyarországon kifejlődött – éppen úgy mint Angliában – inkább erősítése volt a királyi központosításnak s országos egységnek, mint lazítása, megbontása. S a germán jogintézmények minden analogiái, sőt kölcsönvételei mellett mindenkinek el kell ismernie a magyar közjogi fejlődésnek azt az eredeti vonását, hogy közjogi jurisdictiónak állandó területi elidegenítését nem ismerte, közhivatali jogosítványnak magántulajdonul gyakorlását s öröklő átvitelét nem engedte. Az arany-bulla XVI. cikkelyének – »egész vármegyéket, vagy bárminemű méltóságokat, jószágul vagy magántulajdonul nem fogunk örökre adományozni« – ez a voltaképeni értelme. Sem a vármegye feletti királyi hatalomról, sem a királyi hivatalok köz- és nem magánjogszerű személyes adományozásáról a magyar király soha nem fog lemondani. A magyar hűbériség tehát abból állott, hogy magánjogi viszonyokat közjogiakká tőn, de megfordítva soha sem: a magyar közjogi jogosítvány nem vált magánjogi tulajdonná. E föld minden talpalatján megtartotta országos jellegét; s a közhatalom egységes maradt a sz. korona felsősége alatt. S ezen országos, közjogi egységen felül – megvolt a nemzeti, mondhatnók, faji összetartozóságnak forrasztó középpontja azon érzelemben, melylyel a magyar nép az Árpádház véreihez, sarjadékaihoz ragaszkodott.
