ILOSVAY KITÜNTETÉSEI, ELISMERÉSEI
ILOSVAY KITÜNTETÉSEI, ELISMERÉSEI
Nem mondhatjuk azt, hogy ezt a fáradhatatlan embert nem becsülte volna az az állam, amely olyan értetlenül ment el sok más kiválóságunk mellett.
1901-ben a tudományos és tanügyi érdemeiért a király az udvari tanácsosi címmel tüntette ki.
1902-ben mint az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című mű munkatársát „legmagasabb teljes elismerés”-ben részesítették.
1913-ban megkapta a Lipótrend lovagkeresztjét.
A háború kitörése előtt, 1914. február 12-én Dés város díszpolgárává választotta.
1916-ban a Lipót-vend középkeresztjét nyerte el,
1917-ben, amikor államtitkársága letelt, a Ferenc József-rend nagykeresztjével jutalmazták addigi működését.
Megkapta a polgári hadiérmet és a katonai és polgári emlékérmet is. A világháborút követő összeomlás után egy ideig mellőzték, de miután elfelejtette a Horthy-rendszer Ilosvaynak a Tanácsköztársaság utáni karakán fellépését, ismét méltányolni kezdette a fáradhatatlan tudós kultúrpolitikust.
1931-ben a II. fizetési osztály jellegével ruházta fel a kormányzó. Ez másképpen azt jelentette, hogy ettől az időtől kezdve megillette őt a „nagyméltóságú” (kegyelmes) cím, amely kitüntetés értelmét és értékét csak az értheti meg, aki ismeri a Horthy-korszak cím- és rangkórságát.
1936-ban, kevéssel halála előtt, az I. osztályú magyar érdemkereszt tulajdonosa lett és megkapta a legmagasabb polgári címet is („magyar királyi titkos tanácsos”).
Ilosvay mindezekre nemigen volt büszke; sokkal jobban esett neki, amikor 1907-ben 25 éves professzori működése alkalmával tanítványai ezüst arcképes plakettel lepték meg, vagy amikor 1922-ben saját egyeteme a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta, és amikor ötvenéves állami szolgálata alkalmából a kémiai épület előcsarnokában arcképével díszített márványtáblát helyeztetett el a műegyetem tanácsa.
Igen jól esett neki az is, hogy az az egyetem, amelyen alaptudását megszerezte (akkori néven: Pázmány Péter Tudományegyetem), doktorátusának 40 éves jubileuma alkalmával (1925) aranypecsétes bölcsészdoktori oklevéllel tisztelte meg.
Legtöbbre azonban azt tartotta, hogy a Természettudományi Társulat Szily-emlékérmét neki ítélték. Úgy érezte, hogy kortársai elismerik áldozatos munkáját és igazságosan azok közé sorolják, akik a legtöbbet tettek hazánkban a természettudományok fejlesztéséért, széles körű elterjesztéséért.
