14. BŐD
14. BŐD
1214-ben Beud néven jelentkezik az okiratokban. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 263.) 1305-ben Beud, 1485-ben Beed, 1576-ban Bööd (C. Suciu: Dicţionar istoric.) a neve.
Katolikus plébánosáról 1408-ból van adat. Ekkor tehát már temploma van.
A középkori templom a Vice felé vezető utcában állott, a helyét, illetve üresen álló telkét 1754-ben még ismerték. A pusztulásért az 1603. évi események felelősek, amikor az egész falu leégett. Ha még maradt valami a templomból és más egyházi épületekből (iskolamesteri ház is volt), a pusztulást betetőzte az 1661. évi török-tatár betörés. Ilyenformán, 1754-ben már az elpusztult egyházak között szerepel. (Kádár: i.m. II. 268.)
Középkori katolikus hívei a reformáció idején átélik a kor változásait: a szászok luthe-ránusok lesznek, a magyarok tovább lépnek és a református vallást választják.
A XVII. század után az egyház nem újul meg. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 124.) A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1324-ből Csipkéshegy, Nádasbükki patak, Spanlesy, Dróca pataka, Kapusd, Likashatár, Mellyes pataka, Babó pataka, Oldalberek pataka; 1754-ből Nagy utca; Besztercébe menő út. (Kádár: i.m. II. 269.)
