Díszített könyvkötések
Díszített könyvkötések
A kódexek kötése, sőt a 19. század előtt a nyomtatott könyveké is egyedi kézműves termék, iparművészeti tárgy. A díszítés stílusa több-kevesebb késéssel követte a képzőművészeti stílusokat. A bőrkötések legfontosabb díszítőszerszámai a bélyegzők, görgetők és lemezek. A kötés ugyanakkor a könyv történetének fontos tanúja, minthogy a könyvet általában tulajdonosa köttette be.
A magyarországi díszített bőrkötések legkorábbi emlékei a 15. századból valók. A magyar gótikus bőrkötések egy része karthauzi kolostorokból származik. Lövöld (ma Városlőd) kolostorából tizenegy kötés maradt fenn, készítésük időhatára: 1478-1519. Andreas Hess 1473-ban Budán kinyomtatott Chronica Hungarorumának ma ismert tíz példányából kettő van eredeti gótikus bőrkötésben, Prágában és Szentpétervárott. E két kötés feltehetően egy az 1470-es évek közepétől működő budai műhelyben készült. Egy harmadik magyar gótikus kötéscsoport névadó darabja a Nagyenyedi Kódex, mely magyar nyelvemlék. Külön csoportot képeznek azok a reneszánszba hajló későgótikus kötések, melyek felvidéki kapcsolatokat mutatnak. Ezek egyike a budai Mészáros-céhkönyv kötése a 16. század elejéről.
A magyar reneszánsz kötések korszaka a Vitéz János és Janus Pannonius számára készült kódexek kötéseivel kezdődik. Jellemzőjük, hogy gótikus motívumokból, főleg növényi díszekből alkotott de reneszánsz felépítésű, centrális elrendezésű vaknyomásos bőrkötések. Budán kívül valószínűleg Esztergomban és talán Pécsett is működött, elsősorban a két püspöknek dolgozó könyvkötő műhely. Ma tizenhét kötés alkotja a vaknyomásos magyar reneszánsz kötések eme első csoportját.
