SE PÉNZ, SE – RENDJEL
SE PÉNZ, SE – RENDJEL
Párizsban rövid idő óta óriási hirdetései által nagy feltűnést kelt egy lengyel származású fényképész, aki egyébiránt mesterségében igen ügyes, s ezért sokan is látogatják műtermét. Musztafa-ben-Izmail, tuniszi miniszter, aki jelenleg Párizsban tartózkodik, szintén levétette magát nála.
Fényképészünk már régóta törte a fejét, hogyan juthatna rendjelhez: most, hogy hallotta, milyen bőkezűen osztogatja a tuniszi miniszter a rendjeleket, abban a reményben ringatta magát, hogy megtalálta azt az embert, ki rendjel-vágyát ki fogja elégíteni. Elkészítette tehát a fényképeket és elküldte rendeltetési helyökre egyik segédjével, akinek szigorúan meghagyta, hogy pénzt ne fogadjon el értök.
A segéd elbámult:
– De hiszen a fényképek ezernégyszáz frankba kerülnek!
– Mit sem tesz – felelé a főnök. – Ön nem fogad el pénzt. Tudom, hogy miért teszem.
A segéd nem értette ugyan a dolgot, hanem úgy tett, amint parancsolva volt.
A miniszternek nagyon tetszettek a képek és a számlát kérte.
– Kérem – szólt a segéd –, a képek nem kerülnek semmibe, különös szerencsénknek tartottuk…
– Ah, úgy! – kiáltá Musztafa. – Várjon, kérem, egy percig.
Ezzel kis ébenfaládát nyitott fel, kivett belőle egy rendjelet és azt sajátkezűleg a fényképész-segéd mellére tűzte.
A meglepett segéd hirtelenében nem tudta, mit tegyen. Habozott, mint Hamlet. Odaadja-e gazdájának a rendjelet? – De hiszen az ő mellére tűzte a miniszter! – Ki tudja, ismétlődik-e valaha hasonló eset életében!
A hiúság győzött. Hazament, felmondta gazdájának a szolgálatot és rendjelével együtt búcsút vett tőle, a lengyel atyafi minden tiltakozása dacára.
Miért hogy ilyen meg nem történik Posner Károly Lajos segédjeivel?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
