130. A PÁPA DURCÁSKODIK
130. A PÁPA DURCÁSKODIK
Párizsban ma még talán sokan szeretik az Egyházat s ama Petrus nevezetű zsidó halászember utódát, kire az Egyház, mint kőre építteték. De a Forradalmat még többen szeretik Párizsban, s a szaturnáliákat is szeretik legalább is úgy, mint például a nagyböjti péntekeket. Vatikáni Pius sehogy sem akarja megtanulni az esztelen gallusok lélektanát. Ezer bocsánat: laguna-lelke van őszentségének. Egyszerű lélek Krisztus földi helytartója, s meghatóan emberi és őszinte kedély. Most például azt üzeni a köztársaságnak: ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat. Az idén péntekre esik júliusnak nevezetes tizennegyedik napja, omlás napja a Bastille-nak s ujjongó ünnepe a Forradalomnak. A francia püspökök kérik ő szentségét, függessze föl e napon a pénteki böjtöt. Vatikáni Pius összeráncolja a homlokát: nem. Hogy is ne? A köztársaság a Forradalom nevében bőjtre szorítja az Egyházat? Akkor az Egyház meg bőjtöt ró a Forradalomra. Így gondolja ő szentsége.
Ennél a durcáskodásnál alig követett el nagyobb hibát a Vatikán. A legrendesebben gyónó francia Jacques is dühbe fog erre borulni. Hogy ő ne mulasson július nagy napján? Mit gondol ő szentsége? A librepenseurök markukba nevethetnek. Hogy kezükre játszik a pápa, aki Rómából úgy látja, hogy Franciaország fele alázatos, bigott bretonokból áll, s a franciák jobban szeretik az Egyházat és a bőjtöt, mint a Forradalmat és a dáridót.
Pius pápa valósággal sietteti az új Forradalmat, mely egy kicsit bátortalan. A gallusok pogány életkedve már félig kimarta, alásüllyesztette a petruszi sziklának Gallián fekvő tömbjét. Még a szeparáció például nem mert kontra-ünnepeket csinálni, emberi, polgári ünnepeket a katolikus ünnepeknek. Az új pogányok egyfelől, az új nazarénusok, a szocialisták másfelől vívják az Egyházat. Még az ünnepeit is el akarják venni. Pius pápa fogja magát, s nekiront minden franciák ünnepének.
Már egy cifra esetet szemeinkkel láttunk. A klerikális lapok tüntető gyűlést hívtak össze a pápa mellett tavaly – Derby-vasárnapra. Bizonyisten hárman gyűltek össze a Madeleine-templom elé fehérszalagos gomblyukakkal. Mikor az embert kezdik nem szeretni, nem célszerű nagyon próbára tenni a szeretetet. Ha a pápa ilyen rekontrákat tud mondani, véglegesen elveszti a pártit. Az egyszeri magyar gazda jut eszünkbe. Irtó jégeső hullott gyönyörű dohánykertjére. Vad elkeseredésében karót fogott a gazda, s nekiesett paskolni a veszendő dohányt: – Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten.
Budapesti Napló 1905. július 13.
A. E.
