Gyalókay Lajos–Hegyesi Márton.
Gyalókay Lajos–Hegyesi Márton.
Gyalókay Lajos (szentgyörgyi és gyalókai ifj.), rendőrkapitány, az előbbi fia, született 1855. márczius 30-án Köbölkuton. 1885-től Budapesten működik a m. kir. államrendőrségnél. Részt vett a Biharmegyei történelmi társulat megalakításában. Politikai és társadalmi czikkeket írt s egy hosszabb közleménye jelent meg a Századokban Bihar-megye régi községi pecsétjeiről.
Gyalókay Mózes, középiskolai tanár, született 1840. július 23-án Biharon. Állandó munkatársa volt a Hölgyfutárnak, Bolond Miskának, Jövőnek és Hölgydivatlapnak.
Munkái: Novellák és korrajzok. (Pest, 1870). Struensee. (1877).
Gyomlay Gyula, bölcseleti doktor és középiskolai tanár, az akadémia tagja, született 1861. július 29-én Nagyváradon. Czikkei a tanügyi lapokban, a Budapesti Hirlapban s a Nemzetben jelentek meg.
Munkái: Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről. 1883. Bartal-Malmosi, Latin mondattan. (1890). Homeros Odysseiája. (1891). Platon és Aristoteles. (1893). Platon válogatott művei. (1893). Szemelvények Tacitusból. (1894). A Marczali szerkesztésében megjelenő világtörténelem számára ő írta meg a görögök történetét. (1900). Több opera szövegét átjavította a budapesti dalszinház részére.
Györgyössy Rudolf, tanító, született 1843. január 7-án Nagyváradon. Különböző lapokba írt czikkeket és költeményeket.
Munkái: Költemények. (1870). Az aradvidéki tanítóegylet első tíz évi működése. (1880). Szerkesztette az Aradvidéki Tanítóegylet Közlönyét, az Általános Tanügyi Közlönyt s a Józsika és Erzsike cz. gyermeklapot.
Hajnóczi (Zák) Rajmond József, bölcselettudor, kir. tanfelügyelő, született 1854. február 15-én Derecskén.
Munkái, több elemi iskola kézikönyvön kívül, a következők: Egy adat Derecske történetéhez. (1879). A térképrajzolás elemei. (1880). A Betüs Szabó Gábor segítsége. (1885). A mi jó, meg a mi nem jó. (1886). A Kerekes Borcsa sorsa. (1886). Puskás uram megtérése. (1886). A kéve kötve jó. (1891). Váltó és adóslevél. (1893). Hajnóczy József élete. (1750–1795).
Halász Dezső, a magyar földhitelintézet tisztviselője, született 1835. október 2-án Nagyváradon. 1859-ben a Győri Közlönyhöz ment segédszerkesztőnek. Majd Szemere Pálnak lett íródeákja s többször fellépett mint reczitátor, mikor Reményi Edét kisérte felsőmagyarországi útjában. Dolgozatai 1854-től kezdve sűrűn jelentek meg.
Munkái: Tölgyek és virágok. (1857). Halász Dezső költeményei. (1859). Tavaszvirágok. Braun Izabella után. (1872). Halász Dezső újabb költeményei. (1882). Kéziratban maradt egy tankölteménye a költészetről, mely a Kisfaludy-társaságnál dicséretet nyert. (1870).
Hegedüs Lajos Candid, jogi doktor, m. kir. vallás- és közoktatási miniszteri tanácsos, a m. tud. akadémia tagja, született 1831. október 3-án Nagyváradon. Előbb Bécsben működött a cs. és kir. igazságügyminiszteriumban, majd a magy. udvari kanczelláriánál és a budai helytartóságnál. 1867-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban a közalapítványok és országos műemlékek gondozója lett. Meghalt 1883. június 13-án Rákos-Palotán, még mielőtt akadémiai székfoglaló értekezését, Vajda-Hunyad monografiáját, befejezhette volna.
Munkái: Értekezés a földalatti tulajdon viszonyairól. (1853). Az előleges biztosítási közegek a polgári eljárásban. (1855). A természetből. (1856). Eredeti tréfák, adomák s mondák a czigány életből. (1857). Iromány-példák a polgári törvénykönyvhöz. (1858). Jegyzői rendtartás magyarázata. (1858). Árnyak. (1859). A magyar közjog alapvonala. (1861). Az általános német kereskedelmi törvény. (1863). Kegyelmi királyi utasitás a váltóbíróságok számára.
Hegyesi Márton, volt országgyűlési képviselő, született 1846. július 10-én Nagy-Bajomban. 1873-ban ügyvédi irodát nyitott Nagyváradon. Csakhamar keresett ügyvéd lett s mint védő is kiváló hírre tett szert; nevezetes sikert aratott az ál-Wesselényi bünpörben. Polgártársai bizalmából két ízben képviselte a bárándi kerületet 48-as programmal. Tevékeny részt vett az igazságügyi és közigazgatási kérdések tárgyalásánál és állandóan előkelő szerepet visz a vármegyei és társadalmi életben egyaránt. Könyvtára tekintélyes és különösen gazdag a szabadságharcz irodalmára vonatkozólag, melynek alig van nála alaposabb ismerője. Köteteket tennének ki czikkei, melyek 373szétszórtan jelentek meg a fővárosi és vidéki lapokban s felölelik a politika aktuális kérdéseit, érdekes visszaemlékezéseket tartalmaznak, vagy történelmi eseményekkel foglalkoznak.
Munkái: A kit mindenki szeretett. (1876). 12 ellenröpirat. (1881). Bihar vármegye 1848–49-ben. (1885) 1802 kilométer utazás. Görgei mint politikus. Birálat. (1890). A Máriássy-zászlóalj 1848–49-ben. (1891). Ujabb adatok Vasvári Pál halálához (1893). Az 1848–49-ik honvédzászlóalj története (1898.) Jelenleg a Szabadság cz. politikai napilap felelős szerkesztője.
Bessenyey György síremléke Kovácsi pusztán.
Saját felvételünk.
