Hlatky Endre–Hoványi Ferencz.
Hlatky Endre–Hoványi Ferencz.
Hlatky Endre, ügyvéd, született 1851. november 21-én Lunka-Urzestben. Budapesten tett ügyvédi vizsgát és Nagyváradon kezdte meg működését. A társadalomban kiváló helyet foglal el, mint a nagyváradi takarékpénztár igazgatója, az ügyvédi kamara és a szabadelvü párt elnöke. Czikkei főleg a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg, de a Themis, Ellenőr és a Hon is közölt tollából magyar dolgozatokat. A Nagyváradnak éveken át ő volt a legkiválóbb vezérczikkírója.
Munkája: Észrevételek az ügyvédi rendtartás törvényjavaslatáról. (1893).
Hodászi Lukács (hodászi), nagyváradi származású, ev. ref. püspök, 1580-ban a wittenbergai egyetemen tanult. Hazaérkezvén, Báthori Istvánnak udvari lelkésze lett Ecseden, később pedig debreczeni lelkész, mignem a csengeri zsinaton tiszántúli szuperintendensnek választották meg. Báthori István fölött ő mondott halotti beszédet, a melyet ki is nyomatott 1605-ben. A nemességet II. Mátyás királytól nyerte. Debreczenben halt meg 1613-ban. Élete végén keserü tollharczba keveredett Szilvásujfalvi Imrével, ki vetélytársa volt a szuperintendensi hivatalra s independens irányban izgatott. Hodászi: Assertiones orthodoxae de potestate Ecclesiastica XV thesibus imprehensae czimű értekezést írt ellene.
Munkái: Halotti beszéd Báthori István felett. (1605). Assertiones orthodoxae (1610). Kéziratban maradtak feljegyzései a dengelegi zsinatról. (1603).
Hoványi Ferencz, bölcseleti s theol. doktor, nagyváradi kanonok és a magyar tud. akadémia tiszteleti tagja, született 1816. április 2-án, Körös-Tarjánban. A papi pályára lépvén, a bécsi Pazmaneumba került. Nagyváradra visszatérvén, a papnevelő intézetben tanulmányi felügyelő lett. Lajcsák Ferencz 1840-ben titkárának nevezte ki. Ugyancsak ilyen minőségben találjuk báró Bémer László püspök mellett is. 1843-ban várad-velenczei, 44-ben szilágysomlyai plébános lett s ebben az időben Kraszna-megye megválasztotta táblabírájának. Somlyón írta leveleit a lelkipásztorság terheiről és vigasztalásairól a Religio és Nevelés czímű folyóiratba. 1846-ban a pesti egyetemen a dogmatika tanára lett, de másfél év mulva Bécsbe hívja meg a fejedelmi kegy, hogy ő felségét és testvéreit a magyar nyelvben oktassa. 1849-ben váradi kanonokságot nyert. Olaszországi utjáról kétkötetes utirajzot bocsátott körze. Meghalt 1871. deczember 11-én.
Legkiválóbb munkái: Felsőbb katholicizmus elemei. (1853). Ujabb levelek a felsőbb katholicismusról. (1855). Nehány hét a Szentföldön 1856-ban. (1858). Nagyváradon a 40-es években a központi és vidéki papságból irodalmi társulatot toborzott össze. Munkatársa volt az Egyetemes M. Encyclopaediának is.
