Káptalani birtokok a XIV. században.
Káptalani birtokok a XIV. században.
Az esztergomi káptalan a XIV. század folyamán jelentékeny vagyonra tett szert, úgy hogy a káptalani tagok ellátása biztosítva volt. A káptalan birtokviszonyaira az 1397. évi egyházlátogatás vet világot, melyet Pontói Antal sebenicoi püspök, érseki helynök teljesített. Az 1397. évi egyházlátogatás idejében a káptalan, tagjainak bemondása szerint, a következő helyeken volt birtokos a mai Esztergom vármegye területén: Nyír, mely akkor már rég lakatlanul, pusztán állott, Kesztölcz, Dorog, Epöl. Vámot szedtek Esztergom város kapuja előtt, a polgároktól pedig helypénzt kaptak, a mit Szent Mihály napján szoktak fizetni, ennek azonban 1/4 része a szigeti apáczákat és a szenttamási prépostot illette meg; a fennmaradó összegből 1/5 részt a nagyprépost, 1/10 részt az olvasó kanonok kapott, a többi a kanonokok között egyenlő arányban osztatott szét. Hasonlókép osztották fel a párkányi vám jövedelmét is. A dunáninneni részben övék volt Ebed, a halászati joggal együtt, továbbá Nána, Kistata 344(ma puszta) és Gyarmat. Esztergomban pedig két malmot bírtak. A káptalané volt ezenkívül a Kis-Duna partja, a belváros falától a vizivárosig. (Kollányi Ferencz: Esztergomi kanonokok.)
Az esztergomi kanonokok száma a XIV. században 39-re emelkedett. Az 1397. évi egyházlátogatás alkalmával a káptalani tagok kérték a 39-ik stallum beszüntetését, mégis 1525-ben a káptalan tagjainak száma 40 volt. (Egyháztörténelmi Emlékek I. 211.)
A káptalan tagjai részben a várban, részben a városon kívül laktak; ez utóbbiak lakóházait 1532-ben, midőn Gritti Lajos ostrom alá vette Esztergomot, földig lerombolták. Várday Pál érsek ugyan 1534 táján, Ferdinándhoz intézett emlékiratában kérte a királyt, utasítaná az esztergomi kapitányt, hogy a kanonoki lakóházak helyén faházak építése elé akadályokat ne gördítsen, de úgy látszik, eredménytelenül, mert Oláh Miklós írja, hogy 1536-ban is még romhalmaz jelezte a kanonoki lakások helyét.
A mohácsi vész után a káptalan sokat szenvedett; nem csupán az ellenséges támadások okoztak neki kárt, de az egyházi hatóságokkal is számos pere volt.
Még 1526 előtt Siennai Fülöp és a káptalan között hosszas per támadt a Bakócz-kápolna igazgatósága miatt, mely per még 1527-ben is tartott. A káptalan ekkor lépéseket tett az átruházási bulla kiállítása iránt, melynek értelmében a Bakócz-kápolna igazgatóságát a káptalannal egyesítették.
Maga Várday Pál érsek sem volt ment a túlkapásoktól. 1530 nov. 25-én Eszéky János esztergomi kanonok a sági (ipolysági) konvent előtt bejelentette tiltakozását Pál érseknek a káptalannal szemben elkövetett önkénykedései ellen. Mindezeknek ellenére még a legelőkelőbb családok sarjai is az esztergomi kanonoki állások elnyerésére törekedtek.
Ferdinánd 1540-ben Várdai érseket felhívja, hogy Kollonich Sigfrid fiának, Nándornak, az első, üresedésbe jövő kanonoki állást adja; ebben az évben báró Herberstein Zsigmond is a káptalan tagja volt. Ugyanez évben Ferdinánd felhívja az érseket, hogy Tranquillus Andronicusnak az esztergomi prépostságot, vagy más hasonló egyházi méltóságot adományozzon. (Egyháztört. Emlékek III.)
Kanizsai János érsek 1391-ben a Szent István első vértanúról czímzett esztergomvári prépostságot alapítván, melléje hat tagból álló káptalant csatolt. A prépost egyszersmind az esztergomi főkáptalan tagja volt s rang szerint a hetedik helyet foglalta el a káptalanban.
Zsigmond király megerősítő levele szerint, a prépotság Maróth, Bajóth, Ujfalu és Süttő helységekben volt birtokos, továbbá a kéméndi malmot s a nyírmáli és a csernóvölgyi szőlőket bírta. A prépostság és a káptalan egészen Esztergom elfoglalásáig állott fenn.
Az 1397. évi egyházlátogatás alkalmával újból szervezték a dekáni állást, mely azután a mesterkanonokok között az első helyet foglalta el.
Zsigmond király uralkodása alatt 12 áldozó pap volt alkalmazva a székesegyházban, a kiknek hetenként egy misét kellett mondaniok a király és a királyi család tagjainak lelkiüdvéért. Ezek volt a királyi káplánok, a kiknek javadalmazására Zsigmond az esztergomi királyi adókból 400 frtot adományozott. A káptalan mellett volt tizenkét karbeli pap, őket a káptalan nevezte ki s a káptalannak hiteles helyi teendőiben is segítségére állottak. (Kollányi i. m.)
Az 1397-ben megtartott egyházlátogatástól kezdve, egészen Esztergomnak török kézre jutásáig, a káptalan birtokai Esztergom vármegyében a következő adományok útján gyarapodtak. Zsigmond 1426-ban Kistata és Kispatacs birtokokat adja a káptalannak, 1500 frt ráfizetés mellett. Albert király 1439-ben új adománylevelet állított ki a káptalan birtokaira, melyek közül a következők terültek el a mai Esztergom vármegyében: Szent Anna helység, mely akkor Esztergom egyik külvárosa volt, Kesztölcz, Nyír puszta, melyek akkor Pilis vármegyéhez tartoztak, továbbá Dorog, Epel, Nyék, Ebed, a hozzátartozó dunai szigettel, Kistata, Nána, Gyarmat, Nagypatak, Kispatak, a hozzátartozó Saluson (Zsaluzsony) és Zongor pusztákkal.
Mátyás király 1475-ben meghagyta a visegrádi várnagynak, hogy a csévi és a kesztölczi erdőket adja vissza a káptalannak. II. Ulászló a káptalan birtokában levő Bajon helységben netán rejlő királyi jogát 1507-ben a káptalannak engedi át. II. Lajos király 1516-ban a kakati átjárót, vámjával együtt, nemkülönben Dorog helységet, melyet az ő rendeletére Vendrei Vincze udvarnok 345elfoglalt, a káptalannak visszaadja. Végül I. Ferdinánd 1538-ban a barsvármegyei Garamszentbenedeket adta a káptalannak.
Kanizsai János 1396-ban az esztergomi várban levő főtemplom mellé a Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát emeltetett, s annak fenntartására Ákospalota, Bajon és Szamárd falvakat, azonkívül Nyitra és Trencsén vármegyékben is több birtokot adott a káptalannak. Vitéz János érsektől 1472-ben Csév falut nyerte adományul.
Estei Hippolyt 1495-ben a Szűz Mária kápolnáját, minden hozzátartozó javadalommal együtt, Bakócz Tamás pedig Zenyér várát adta a káptalannak. A Bakócz-kápolnához tartozó javadalmakról már az előző fejezetben megemlékeztünk. Várdai Pál érsek 1528-ben az esztergomi székesegyházban az Oltári szentség kápolnáját alapította s ennek fenntartására a Felső- és Alsó-Nyéken, valamint Neklynczen levő részbirtokait adományozta.
Egyesek adományai közül kiemeljük a következőket: Lábatlani vagy Dédi Farkas László 1452-ben Berche helységet, Miklós prépost és esztergomi kanonok, Esztergomban egy nagyszőlejét adta a káptalannak. Thúróczy Miklós 1468-ban Bayon helységben (Esztergom elővárosa) őt megillető részeket a főtemplom éjszaki oldalán levő Boldogságos Szűz kápolnájának hagyta, Péter esztergomi kanonok 1479-ben Bajon helységben levő házát, A Szűz Mária kápolnájában mondandó misék kötelezettsége mellett, a káptalannak adta.
Lábatlani Gergely neje, Katalin, 1486-ban Csév helységet, Tavasz Bálint és társai, 1487-ben az Ebed melletti Kölked birtkukat, Alfarelli Ferrari esztergomi várparancsnok Esztergomban levő két házát adja a káptalannak; az utóbbi adományt 1493-ban Hippolyt érsek is megerősítette.
Segesdi Antal kanonok 1496-ban esztergomi házát adta a székesegyház tornáczán levő Szent-Háromság kápolnának. Wesáki Gerolth (Gyirót) Zólyom vármegye főispánja 1500-ban részben adományúl, részben 2000 frt lefizetése fejében, Libád helységet adta a káptalannak. Cséven 1525-ben ismételten nyer a káptalan egy részbirtokot Czobor Gáspártól. Vétel útján szerezte a káptalan 1418-ban Csév helységet Kanizsai János érsektől 700 frtért, a ki azt zálogban bírta; 1426-ban Kistata és Kispatacs birtokokért 1500 frtot ráfizet, 1428-ban Esztergom határában szőlőt vesz, 1444-ben Bercse puszta felét megveszi Mérgesi Pétertől; 1458-ban Csév helységben vásárol Hangoni Perselth Jánostól részbirtokokat; Tavasz Bálint és társaitól nyert Kölked puszta fele részéért a káptalan 16 arany forintot fizetett, végül Pani Kristóftól megveszi 1511-ben Bajon fele részét 400 magyar forintért. (Az esztergomi főkáptalan fekvő és egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára.)
