Prépostsági birtokok.
Prépostsági birtokok.
A Szent Tamás vértanú hegyfoki prépostsága az 1397. évi egyházlátogatás szerint, a főkáptalanba volt bekebelezve; a prépost a káptalanban a hatodik helyet foglalta el. A prépostok közül a XV–XVI. században a következő említtetnek: István, (1446–47), a kit testvérével, Botos Péterrel, a Pilis vármegyei Tahi birtokába iktattak be. 1473-ban Nagy Lucsei Orbán, a budai káptalan kanonokja és kir. alkincstárnok nyerte a prépostságot. 1525-ben Székely János birta a javadalmat, de megfosztatván attól, Dóczi Ferencz, öcscse, Nagy-Lucsei János számára kérte a javadalmat. 1530-ban Kayári Antalé volt a prépostság.
Ekkor azonban a prépostság jövedelmei nagyon megcsappantak. Csak Izsa helység, továbbá a zsitvatői halászat szolgáltatták a prépost jövedelmeit, a ki ezenkívül a Korpona környékbeli dézsmák jövedelmeiből és az esztergomi vámból is kapott egy-egy részt. Esztergom bevételével a szenttamási káptalan megsemmisült, csak a prépostság maradt fenn. (Kollányi i. m. Rupp I. i. m.)
A Szent György vértanu zöldmezei prépostságát Telegdi Csanád érsek 1337-ben helyreállítván, az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a prépost egyszersmind székesegyházi főesperes volt. 1420-ban a prépostság új javakat nyert Kövesden, Szalkai Balázstól. 1397-ben László volt a prépostsági javadalmak élvezője. 1417–1425-ben Csetneki László, az esztergomi és budafelhévízi János-lovagok későbbi kormányzója viselte a prépostságot; 1493-tól 1497-ig Ibafalvi Tamás esztergomi kanonok és érseki helynök, őt követte Athiai Miklós, a ki az 1506 előtti időben bírta a javadalmakat. (Rupp I. i. m.).
A Szent István első vértanúról czimzett prépostság, melynek alapításától már fentebb megemlékeztünk, 1462-ben a Nyéki-út mentén egy házat vagy majorságot bírt, melyet Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet vett bérbe 16 frtért.
346A jeruzsálemi Szent János-lovagok esztergomi rendházai a XIV. század végén már hanyatlásnak indúltak. A Szent István királyról nevezett rendház templomát az 1372–1392. évek között állították helyre, de valószínűleg már 1373-ban oly állapotban volt, hogy benne isteni tiszteletet lehetett tartani, mert XI. Gergely pápa 1373. aug. 30-án a lovagok esztergomi temploma részére búcsukat engedélyezett. (Veszprémi püsp. Vaticani Oklt. II. 222.)
Midőn 1375-ben a pápa a lovagokat a törökök ellen rendelte, a különben sem népes esztergomi Szent István királyról nevezett lovagházból kivonultak a lovagok; így történhetett azután, hogy a pápa 1377-ben Istvánfi János győri kanonoknak adta az esztergomi lovagok javadalmait. (u. ott II. 248.) Istvánfi János (másutt Péter) azonban nem sokáig élvezte azokat, mert e garázda férfiú embert ölt, mire a pápa 1390 nov. 3-án megfosztotta őt a javadalmaktól, melyeket Tamás fehérvári kanonoknak adományozott (u. ott. II. 267.)
De ez sem maradt meg sokáig az esztergomi javadalmak élvezetében, mert IX. Bonifácz pápa elrendelte, hogy Mátyás, a Márton fia, esztergomi kanonok a rendtagok közé felvétessék, ekként ő kapta meg a javadalmakat. Mátyás még 1404-ben is bírta azokat; ebben az évben ugyanis a trencséni Alsó-Ozorócz birtokot hűbérbe adta Fülöp nevű nemesnek. (Eszt. kápt. levélt. Acta de Széplak.)
1425-ben Zsigmond az esztergomi rendház kormányzójává Csetneki Lászlót tette, a ki 1417–1425-ig esztergomi szentgyörgymezei prépost és kanonok, majd később, 1447-ben, nyitrai választott püspök lett. (Zichy Okmt. IX. 165.)
Csetneki László kormányzósága alatt lovagok is laktak az esztergomi rendházban. Erre vall egy 1439-ben kelt oklevél, mely szerint, midőn Báthori László országbíró a kakati és a szentkirályi vámot a lovagok és a káptalan között rendezte, a kormányzón kívül, Pál conventbeli lovag is megjelent. (Fejér XI. 381.) Csetneki László kormányzósága alatt a Szent István királyról nevezett lovagház elenyészett, de a Szent Erzsébetről nevezett rendház még a XVI. század közepéig fennállt.
A XV. században az esztergomi Szent Erzsébetről nevezett ház birtokai Szirákkal (Nógrád várm.) gyarapodtak, melyet azonban Szentgyörgyi Tamás, a magyarországi János-lovagrend főnöke, a Mohorai Vidfieknek adott hűbérbe. A rendház élén ekkor Gál rendi lelkész állott, a ki a rendház praeceptoraként, az ügyletbe beleegyezését adta. (Turul 1885. 3. Pray. De prioratu Auraniae 49. l.)
1478 táján Ambrus volt az Erzsébetről nevezett lovagház főnöke, (Knauz: Magyar Sion 1865. 744), a ki ugyancsak a Szirák helységben levő birtokok ügyében intézkedik. E birtokokat Tamás mester, keresztes lovag 1534 márcz. 16-án a székesfehérvári lovagháznak hagyományozta. (Egyháztört. eml. II. 337.)
Esztergom eleste után a Szent Erzsébetről nevezett lovagház is elpusztult; a lovagok templomát azonban a törökök oly állapotban találták, hogy mecsetté alakíthatták át s csak az 1594. évi táborozás alkalmával pusztulhatott el. 1595-ben már leégett állapotban találjuk. (Némethy Lajos: Régészeti Egyes. I. évk.)
A dömösi prépostság a XIV. század vége felé már hanyatlásnak indúlt, utóbb feloszlott. 1382-ben Péter, 1398-ban László, 1417-ben Rozgonyi Péter, a későbbi veszprémi, majd egri püspök bírta a javadalmat, melyet Zsigmond 1427-ben Móré János kir. kincstárnoknak adományozott. 1433-ban azonban az Olajfák-hegyéről elnevezett szerzetes-rendet telepítette ide. E rend a várnai csatát követő zavarokban lemondott e javadalomról és elköltözött Magyarországból. IV. Jenő pápa 1446 aug. 1-én a pálosoknak adományozta a dömösi javadalmat, V. Miklós pápa pedig Kapusi Bálintot nevezte ki perjellé. Hunyadi János kormányzó mit sem tudva a pápa adományozásáról, Bothos Istvánnak adományozta a prépostságot. Ebből a kegyúri jogra nézve éles összeütközés támadt a pápa és a rendek között, a melynek Kapusi Bálint lemondása vetett véget. A szentszék ekkor Bothos Istvánnak adományozta a prépostságot, s utódainak kinevezési jogát biztosította a magyar koronának. Bothos István még 1467-ben is viselte a prépostságot. Utóbb azonban 1501-ben VI. Sándor pápa azt a nyitrai püspökséggel egyesítette, melynek birtokában találjuk az 1560. évi jobbágyösszeírás alkalmával is. (Rupp I. i. m. I. 1. 33. Nedeczky Gáspár: Dömös története. – Századok 1893. 385.)
