A szabadságharcz okai. II. Rákóczi Ferencz.
A szabadságharcz okai. II. Rákóczi Ferencz.
Az 1683-99-i évek bizalommal tölték el a magyarság szívét, hogy a mint felszabadítottuk az egész országot a másfélszázados török járom alól, úgy most sikerül visszaszereznünk alkotmányunkat is. De nemzetünk, mint láttuk, csalódott. I. Lipót tanácsosainak, főleg Kollonicsnak politikája után indulva, XIV. Lajos franczia királyt követte és annak példájára egységes, nagy abszolút birodalmat akart alapítani. Csakhogy XIV. Lajos politikája Francziaország nagyságát idézte elő, nálunk meg a nagynémet birodalom a magyarság bukását jelentette volna. Míg az uralkodó az abszolút középponti hatalomra tört, addig mi a magyar haza szabadságának megmentéséért küzdöttünk. Innen a félreértések és ellentétek az uralkodó és nemzete között. Így történt, hogy mikor mi homályt borítottunk Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Wesselényi korára, feledni akartuk a bécs-újhelyi mártirokat, – akkor a bécsi udvar politikája Eperjesen új mártirokat követelt. Az ellentétek és félreértések a nemzetet 1703-ban szükségképen felkelésbe sodorták. Lipót egységes államával szemben a nemzeti szabadságnak védelmezője csakis II. Rákóczi Ferencz dicsőséges alakja lehetett. Mikor 1703-ban kitör a spanyol örökösödési háború, az idegen zsoldosokat kiviszik hazánkból és XIV. Lajos franczia udvara a felkelőknek segítséget igér. Ez a tettek terére szólítja őket. „Átléptem Magyarország határát – úgymond Rákóczi önvallomásaiban – mint egykor Caesar Rubicont.” A felvidék vele tart s „mire kinyílt a kikelet”, a Dunántúl is kezében volt. Hogy igazolja magát ország-világ előtt, kiáltványt intéz a nemzethez, melynek kezdő sorai: Recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungariae mélyen bevésődtek a magyar lelkekbe.
Rákóczi neve ismeretes volt Heves vármegyében, mert a Rákóczi-család a vármegye régi birtokos-családai közé tartozott. A fejedelem ifjú nejével 1694-ben bejárta hevesvármegyei jószágait, megfordult Gyöngyösön, hol a vármegye vendégének 562tekintették.23) A mikor Rákóczi a szabadság zászlaját kitűzte, akkor Heves vármegye közgyűlésén24) Lipót leiratát tárgyalták, hogy innen és túl a Tiszán ismételve észlelt rebellisek és csavargó rablók megfékezésére a vármegye adjon segítséget. A vármegye segélycsapat kiállítását rendelte el és a vármegyei sereg fölött a püspök-főispán 1703 július végén az egri piaczon szemlét tartott s őket Lipót hűségére esküdteté. Szolnok megerősítésére is rendelt Heves vármegye munkaerőt, de az a vár szeptember 21-én már Rákóczi katonáinak kezébe került. Ez volt a kettős vármegyében az első hely, mely meghódolt a nagy fejedelem előtt.
23) Vármegyei jegyzőkönyvek. 1694 dec. 29.
24) u. o. 1703. júl. 9.
II. Rákóczi Ferencz 1703 augusztus 29-én hívta fel csatlakozásra Heves vármegye rendeit. Felhívására különösen Gyöngyös vidékén indult meg a mozgalom, hol a Rákócziaknak terjedelmes birtokai voltak. Almássy János, Heves vármegye volt alispánja, mint gróf Bercsényi Miklós plenipotentiáriusa felszólítja a vármegye nemes és nem nemes lakosságát, hogy mind Gyöngyösre gyülekezzenek, hogy innét „keseredett és nagy iga alatt nyomorgó hazánk szabadulása végett odamehessenek, hová parancsoltatik.” A nemesség csakugyan követte a fölhívást és 173 október 14-én Gyöngyösön a vármegyei rendek Rákóczihoz való csatlakozásukat jelentették ki. Elhatározták, hogy a borsodvármegyei felkelőkkel az Eger vize két partján egyesülnek és az egri várat, melyet Zinzendorf parancsnoksága alatt német katonaság őrzött, megostromolják. Az ostrom vezetésével Almássy Jánost és Dévay Pált bízták meg. A vármegyei rendek ekként eldöntötték Heves vármegye sorsát, október 26-án már Andornakon táboroznak, míg a püspök-főispán és Ordódy György alispán a vármegyei tisztikarral Egerben tartózkodnak és véleményt nyilvánítani nem mernek.
