Balog.
Balog.
Balog. E nemzetség, melynek ősi fészke Gömör vármegyében volt, a XIV. század elején telepedett le Nógrád vármegyében. A nemzetség Szécsi ágából I. Miklós fiai Péter, Miklós, Dénes és Pál, az Árpádház kihaltát követő belzavarok közepeit, elhagyván ős fészküket, I. Károly király híveiként az ország déli vidékén húzták meg magukat, míg a nemzetség Athfi ága Csák Máté pártjára állott. Csák Máté hatalmának megtörése után Károly király bőkezűen jutalmazta híveit. Péter, Miklós, Dénes és Pál 1317-ben Nőtincs és Uzsa helységeket nyerik adományul, több más pestmegyei helységgel együtt. A nemzetség Szécsi ágának sarjai ettől kezdve mindegyre jelentékenyebb szerepet töltenek be. Péter (1327–1331.) Nógrád vármegye főispánja és szandai várnagy volt, testvére Miklós 1323-ban hasznosi várnagy, míg másik testvére Dénes országos méltóságokra emelkedett. 1324–1328-ig főasztalnok, 1330–1341-ig pedig szörényi bán. Péter fia Miklós 1342–1346-ig Nógrád vármegye főispánja s e mellett a főasztalnoki méltóságot is betöltötte 1347-ben Nagy Lajos király, Lendvai Bánffy Miklós elmozdítása után, Horvát- és Tótországok bánjává nevezte ki, majd négy év múlva a szörényi bánság igazgatását bízta rá. (Karácsonyi i. m. I. 174–178.)
