Soltmegye földrajzi fekvése.
Soltmegye földrajzi fekvése.
Vármegyénk ama része, melyet egykor Soltmegyének neveztek, Szent István idejében Fejér vármegye kiegészítő része volt. Ezt a sajátságosnak tetsző 225intézkedést a szóban forgó terület földrajzi fekvése határozza meg. Láttuk, hogy a Dunának Soroksár táján kezdődőleg volt egy ága, az Ó-Dunaág, mely egykor nagyon régen a főág lehetett s mely a mai Duna-Tisza közét két részre osztotta. A Soroksártól, illetőleg Taksonytól kezdődőleg délnek folyó és körülbelül Dusnok, Nádudvar, Sükösd, Szentiván táján a mai Fő-Dunával egyesülő Ó-Dunaágtól alkotott földrész, a mai Csepel-szigeten jóval alul terjedőleg sziget jellegű volt. Ettől délnek, Solt és Kalocsa környéke, le egész Bodrog megyén, úgy látszik még a középkorban is, a mai Dunántúlhoz számított, úgy hogy a Dunának Dunavecse, Paks, Bogyiszló közé eső szakasza akkor csak vízerekkel volt a fejérmegyei, illetőleg tolnamegyei részektől elválasztva. Ez az egész terület alkotta a Sárközt.
Igazolja ezt az állítást több oklevélben foglalt helyrajzi adat. Így ösmerjük a szegszárdi apátnak egy 1459-iki levelét, a melyben világosan mondatik, hogy az apátság fajszi széke a Sárközben fekszik.* Ez a Fajsz pedig ma Kalocsától délre, a Duna halpartján fekszik. És itt terülnek el a fajszi szék falvai mind: Bátya, Szakmár, Adacs, Nádasd, Malomér. Pedig ez utóbbiak, Pesty Frigyes egyik adata szerint, a XI. század folyamán Tolna vármegyében feküdtek.* Bizonyítja állításunkat az a körülmény is, hogy Bogyiszló környékén ma is ismernek egy Holt-Dunát s hogy az egykori Páli, vagy Pálföld, mely Tolnamegyében feküdt, kétségtelenül azonos a Bogyiszló határában elterülő Pálsziget nevű lapálylyal. Állításunk mellett szól az is, hogy a kalocsai káptalan egy 1289-iki határjáró levele szerint Szüle és Öle Solti községek határa a madocsai révnél kezdődött s a határjárók szóval sem említik, hogy át kellett szállaniók a Dunán, hogy Madocsához jussanak, a mely pedig ma a Duna jobbpartján, Tolnában terül el. (Dessewffy oklt. 115 1.) Végre Bodrog vármegyének egy 1521-ik évi adólajstroma azt mondja: possessio Szántó in Sarkez. Már pedig ez a Szántó, pusztaként, ma is megvan a Solti részeken a Duna balpartján.
Fraknói V. A szegszárdi apátság tört. 42., 78., 90. lt
V. ö. Az eltűnt régi vármegyék. I. k. 69. 1.
Világos tehát, hogy Szent István beosztása szükségszerű követelménye volt a Solti részek akkori és későbbi fekvésének és hogy Solt nagyobb önállósága a mai Duna folyásának erőteljes kifejlődésével arányosan emelkedett.
