Selyemhernyó tenyésztés.
319Selyemhernyó tenyésztés.
A Mária Terézia korában felvirágzott nemzetgazdasági intézmények közül a vármegyében nehezen tudott talajt verni a selyemtenyésztés. Az óbudai uradalom igazgatójának 1771-iki jelentése szerint, az uradalom területéhez tartozó 12 községben: Ó-Budán, Szentendrén, Zsámbékon, Tökön, Perbálon, Szántón, Bogdányban, Tótfalun, Monostorban, Békásmegyeren, Budaörsön és Budakeszen 1769 óta összesen csak 2349 drb. eperfát ültettek el és pedig 1038 vöröset és 1311 fehéret. Ennek a csekély számnak az volt az oka, hogy a lakosság szivessebben foglalkozott a jobban jövedelmező szőlőmíveléssel, mint az eperfák ültetésével. 1771-ben például az egész selyemtermés az uradalomban 15 font volt. A visegrádi uradalomban még kevesebb volt az eperfa, úgy hogy selyemtermelést meg sem lehetett kezdeni, éppen eperfalevél hiányából. A ráczkevei uradalom 1771-ben Ráczkevén és Makádon tett kísérletet eperfa ültetéssel. A makádi ültetés sikerült, de a ráczkeveiből csak az elültetett 900 drb. gyökeres vessző indult meg, 11000 síma vessző és az egész magból kelt palánta elpusztult. Buda városa sem jósolt a megyében nagy jövőt a selyemtenyésztésnek, ellenben Pest állandó szakemberrel végeztette a munkát, a kit évi 200 frttal javadalmazott. A Szent Rókus-kápolna előtt egy 50 öl hosszú s ugyanannyi széles terület volt eperfákkal beültetve a melyeket 1771-ben ismét 3706 drb fával növeltek.*
V. ö.: Illésy János czikkét: A selyemtenyésztés állapota Magyarországon 1771-ben M. Gazd. tört. szemle. IV. 325., 327. 328. 1.
