Albert.
Albert.
Zsigmond halála után (1437 decz. 9.) a rendek az ő vejét, Albert osztrák herczeget választották királylyá. De Albert neje, a nagyravágyó Czillei-ivadék, nem tudott belenyugodni a királyi hitves szerepébe; hiszen születési jogon inkább örökösül tekintette magát. Erzsébet királyné már a koronázásnál azt követelte, hogy őt is az esztergomi érsek koronázza meg; ámde Rozgonyi Simon veszprémi püspök ragaszkodott püspöksége ősi jogaihoz, s Albert király híveitől is támogattatván, így Erzsébet ekkor kénytelen volt engedni. Azonban a nagyravágyó királyné sohasem bocsátotta meg a Rozgonyiaknak, hogy Simon püspök férjének biztosította a hatalomban az elsőséget (Millenn. Tört. III. 611.).
Albert király 1439 jún. havában, midőn a törökök megszállották Szerbiát, fegyverre szólította az ország nemességét. Somogyból a Marczaliak és a Rozgonyiak csatlakoztak a királyhoz, a ki e hadjáraton megbetegedett és 1439 okt. hó 27-én Neszmélyen elhunyt. A halála után támadt pártviszályokat a somogyiak is megsínylették.
