Közgazdasági berendezkedés.
Közgazdasági berendezkedés.
Nagyarányú volt gróf Mercy tevékenysége különösen a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és ipari berendezkedés terén.
A földmívelést kezdetben olyannyira nem értették a telepes németek és annyira idegenkedtek e foglalkozástól, hogy Mercy büntető kényszereszközökkel szorította rá őket és be kellett őket iktatni a mezőgazdaság teendőibe. Alig helyezkedett el 1718-ban a külföldi németek első csapata, Mercy már júniusban rendeletet adott ki, hogy a kerületi tiszttartók komolyan szorítsák őket a földmívelésre. 1725-ben, mikor a Bánság szerteszét meg volt már szállva német telepesektől, újra szigorúan parancsolta: „dass die Unterthanen zur Besorgung des Ackerbaues angehalten und angeeifert, auch ihnen hierzu die gehörige Einleitung gegeben, und zur Ziehung der Viehzucht angehalten werden”: Igás jószágot osztatott ki köztük és Stocherauból nagymennyiségű búza, árpa és zabvetőmagot hozatott, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek. Meghonosította egyes helyeken a rizstermelést is s különféle iparnövények, gyümölcsfák, még az indigó termesztésével is kísérleteket tétetett. A szőlőtermelést Verseczen, Gattáján Fehértemplomban és a Maros vidékén mozdította elő. 1722 aug. 30-án körrendeletet bocsátott ki, melyben figyelmezteti a kerületeket, hogy a Bánságban nagyon drágák a külföldi borok, miért is ajánlja 356a bánáti borok fogyasztását. Zöldségtermelő kertészetet már 1720-ban, midőn a béke megkötése után a magyar kertésznép elhagyott földjeire ismét visszatért, a becsei, akacsi, csókai, kanizsai, szanádi, deszki, szt.-iványi és kiszombori lakosságnál találunk. Kendert a folyók, tavak és mocsarak mentén, főképpen rukázkodási czélokra termelt a magyar, szerb és oláh köznép. 1723-ban kincstári monopólium alá vette az adminisztráczió az összes bánáti kendertermelést. Ezenkívül Mercy 1722-ben három császári kertgazdaságot (Kaiserlich. Maierhof) létesített a központi tisztviselők és a katonaság konyhaszükségleteinek ellátására: egy volt Temesvárott, egy Vingán és egy Módoson. 1721-ben császári marhatenyésztő telepeket létesített Vingán, Hetényben, Csákován és Módoson. Különösen a juhtenyésztést ajánlta az alattvalóknak, „hogy – úgymond – a tartományban élénküljön a pénzforgalom és gyarapodjék a jólét”. Méneseket a lovas katonaság, a prédiumbérlők társulata és a kerületi fuvarosgazdák tartottak. Magának Mercynek volt a legszebb ménese. A bánáti marhavásárok Mercy kormányzata alatt már jó hírnévnek örvendtek.
A kéziipar, kézmívesség, a különféle mesterségek, vagy mint mostanában nevezik a kisipar, melynek a visszafoglaláskor Temesvárott és környékén a régi időkből semmi nyoma sem maradt, Mercy alatt elég gyorsan támadt új életre. A legtöbb iparos Csehországból, Ausztriából, Magyar- és Erdélyországból vándorolt be. Mercy alatt a köznépnél honos nemzeti háziiparon kívül mintegy 30-féle mesterség képviselőivel találkozunk a Bánságban. Nevezetes, hogy Mercy nem tűrte meg az iparosczéheket.
Az építőipar úgyszólván egészen a temesvári és délvidéki várak, kaszárnyák, kincstári épületek s nehány templom építésével merítette ki magát. Monumentális építkezés a XVIII. század második és harmadik tizedéből csak egyetlenegy maradt. ránk: a temesvári ferenczrendi barátok (később a kegyesrendiek) temploma a belváros díszterén. Ezt a város 1911-ben leromboltatta.
A gyáripar lépést tartott a kisiparral s Temesvárott érte el fejlődésének tetőpontját. 1718-ban már működésben volt a temesvári sörgyár és 1722-ben megindult a kerületekben is a sörgyártás. 1725-ben épült a vízierőre berendezett temesvári posztógyár. 1733-ig felállították ugyancsak Temesvárott a bőrgyárat, daróczgyárat, harisnyagyárat, selyemgyárat, az ezüst- és arany-paszomántgyárat, a kelmefestőgyárat, papirgyárat, szappangyárat, a szeggyártó hámort, a lőpor- és salétromgyárat, kalapgyárat és az olajsajtót.
1723-ban léptette életbe Mercy Temesvárott a német kereskedelmi társaságot (Commercien Societät). A szándék az volt, hogy a Temesi Bánságban teljesen német legyen a kereskedés. Azonban ez nem sikerült. A német társaság mellett már 1725-ben alakult meg a 76 főből álló görög kereskedelmi társaság (Orientalische Compagnie) Bibics Jován elnöklete alatt. A bánáti gabonakereskedés túlnyomó részben görög, örmény, zsidó és szerb üzletemberek kezében volt.
Az árúczikkek adásvételénél 1725-ig a török hossz- és súlymérték: az okka, arasz és láb volt használatban. 1725-ben léptette életbe az adminisztráczió a bécsi nehezéket és a bécsi rőföt. A gabonakereskedésnél 1726-ban a hivatalosan megpecsételt pozsonyi mérő (Pressburger Landmetzen) jött használatba.
Gróf Mercy kormányzati tevékenységének e vázlatszerű áttekintése is azt bizonyítja, hogy Délmagyarország mai jólétének alapozását ő tette le s hogy a csatáknak diadalmas hőse nagytehetségű, széles látókörű, magasműveltségű férfiú és kitűnő nemzetgazda is volt. Abban az időben, mikor a bécsi politika tendencziája Délmagyarországnak teljes elkobzását tűzte czélul, szerencse és áldás volt hazánkra, hogy a délkeleti szélek védőbástyájára, a temesközi területre, oly férfiút állított a gondviselés, ki nem rombolt és nem pusztított, hanem alkotott, épített és gyümölcsöztetett az általa nem is sejtett jövendő idők hasznára.*
Életét és működését lásd: Mercy KLaudius Florimundus kormányzata a Temesi Bánságban. cz. munkámban. Budapest, 1909. A M. Tud. Akadémia kiadása
