a) 1833 március 18 A főrendek ülése. Tárgy: A rendek kivánságára a főrendek pontonként is tárgyalás alá veszik a vallásos izenete…
a)
1833 március 18
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek kivánságára a főrendek pontonként is tárgyalás alá veszik a vallásos izenetet és tanulmányozására bizottságot jelölnek ki. 18-ik Martiusi fő RR ülése.
1833 március 18
A főrendek ülése.
Tárgy: A rendek kivánságára a főrendek pontonként is tárgyalás alá veszik a vallásos izenetet és tanulmányozására bizottságot jelölnek ki. 18-ik Martiusi fő RR ülése.
Napirend: a vallásos tárgy iránti második válaszok a KK és Rendeknek.*
Iratok, I. k. 115. l.
NÁDOR: Ezen fontos, és legfőbb tekintetű tárgyban, mindenekelőtt azon kérdés lesz elintézendő, valjon a RRnek itt kijelentett kivánságukban, hogy t. i. a dolog siettetése tekintetéből elegyes küldötségre ne utaltassék, megegyeznek e a főRR? nem halgathatom el azon figyelmeztetést, hogy minden mellékes tekintetek, s a dolog pontonkénti belső érdemét tárgyazta vitatások elmellőzésével, szorosan csak a kitűzött kérdésre szoritsák a főRR észrevételeiket. Ezen első kérdés eldöntése után, ha a dolog úgy hozandja magával, következni fog az: mi mód kell az izenet belső érdemét felvenni.
G. VAY ÁBRAHÁM: A mosolygó alakban feltünt, de részvét nélkül viszautasitott tárgy, másodszor jelenik meg előttünk már komolyabb színt öltve magára, s félek, igen nagyon félek, már eddig is oly fényben áll honosink s egész Europa előtt, mintha mi, magas állásunk mellett is a század szelleménél hátramaradtunk vólna. Egész Europa előtt mondom s nem csak azért mivel a lélekisméret szabadságát s vallásbeli türelmet, minden mívelt nemzetek legszentebb jusaik közé számitják, de diplomaticai tekintetben is túlhat ezen kérdés országunk határain, s az alapos alkukötések sérelmei, Carpathusink sziklás ormaiba megütődve áthangzanak, a bétsi, s linczi békekötéseket fegyveres erővel garantirozó nemzetekhez. Minap egy ezen tábla egyházi szónokai közzül, nem engedte nyugodni csendes sirjokban, a békeszerző nagy hősöket. (Nem merem egész bizonyossággal állitani a mit ez iránt mondott, de ha nem csalódom, azon historiai hősöket oly érdemben, s erőben tünteté ki, hogy ha megjelennének, talán nevét is elfelejtené azon szónok úr, ki őket nyugodni nem hagyá.) Lehetetlen meg nem emlitenem, hogy valamint hajdan az Erdélyi lobogó alatt nem csak az evangelicusok küzdöttek, úgy most is leginkább catholicusok védték ezen izenetet, egyesitett akarattal a képviselők tábláján; melly egyesitett akarat csalhatatlan jele a nemzet közkivánságának. Hogy váljunk mi külön? mi a hazánk első szülöttjei, kik annak legtöbb javaival élünk, s kivált mi főispányok, kik letett hitünk szerint is, kit kit törvényes jusaiban fel tartani, védni, megőrizni köteleztetünk. Mi kéretik itt? orvoslás, és törvény, s minő úton kéretik? alázatos felirás utján, a kik hátráltatják, alkalmasint csak jelenlevő nagy számokba biznak. Ezt ha helyben nem hagyom is, természetesnek találom, mert már 1791-ben is ellentmondottak,* de természetesnek azt is, hogy a nemzetnek ezekben nincs s nem lehet tökéletes bizodalma. De ha ők ragaszkodnak a múlt idők történeteihez, kövessük mink is őseink példáját, kik a venerabilis clerust protestálni hagyták, protestatiójokat azomban erőtlennek nyilatkoztatván, a 26-ik t. czikelyt alkották, – hagyjuk mi is az egyházi Rendet protestálni, de tegyük azt a mi kötelességünk, mit az igasság, s hazánk köz akaratja kiván, s ne engedjük ezen nagy, ezen szent tárgyat in exceptivis leszállitatni. Minden pillantat mellyel késleltetjük, ujabb fényt s ditsőséget hint a RR. táblájára, még mi mindég – félek – nagyobb homályba sülyedünk.
A klérus és a katolikus világiak egy része ellenmondott 1791-ben a vallásügyi törvénynek, azonban tiltakozásukat a 26. tc. semmisnek nyilvánította.
B. SZEPESY (Pétsi Püspöknek) egy óra s 22 minutumig tartott beszéde ezen sark körül forgott: Azon főkérdésnek elitélése végett, valjon fel vétessenek e a vallásos sérelmek, vagy elegyes küldötségre utasitassanak, öt kérdés előrebocsátását tartá szükségesnek:
1.) Van e hatalmok a RRnek az 1791: 13. sarkalatos t. cz. ellenére kényök szerint mindég uj és uj tárgyakat fölvenni, s ide terjesztetni mielőtt a kir. előadások pertractálva vólnának? s ha ez még is megtörténik, tartoznak e a főRR mind azt szintén felvenni.
Ezen kérdésre tagadólag felelve, hosszasan fejtegeté hogy az 1791: 13. czikely világos rendelésénél fogva, mindenekelőtt a kir. propositiokat kell pertractálni, hogy az élő törvényt teljesiteni, az ország Rendei leginkább tartoznak, – ha sérelem adatik fel, annak soha sincs más alapja mint az, hogy a törvény meg sérteték, – hát ha most a felség majd azt felelné: ti magatok sértitek a törvényt, én addig nem tartozom resolutiót adni, mig a törvényt bé nem töltitek!! Azt sem lehet mondani hogy azon 13-ik cz[ikkely] rendelésétől a szokás eltávozott, mert az azóta tartatott 9 dieták közül, hatra nézve nincs kétség hogy mindég a propositiók vétettek fel leg elől, – az 1807. 1825. és 1830-ki dietákra nézve, ismételi az előleges sérelmek tárgyában már több izben felhozott okoskodásokat, azt huzván ki hogy ezekből ki nem sül az, mintha a propositiók felvétele közibe más tárgyakat szőhetnének a K. és RR. (Itt több rendbéli felirások s királyi válaszok textusainak felidézésével, ezen első felelettel már annyi időt húzott ki, hogy midőn a második kérdést ezen szóval secundo: el kezdené, a halgatók között nagy zúgás támadt, mellyet a Nádor le csilapitott, mondván velint D[omi]ni auditores patienter exaudire.)
2.) Ha a RR el távoznak azon régi szokástol, melly szerint a sulyok, s kivánságok fölvétetni szoktak, kéntelenek e főRR is eltávozni? Azt mondja hogy nem, mert a mi egynek igasságos, az másnak méltányos. A RR nem tagadják, s minthogy nem tagadják elismerik, hogy a sérelmeket elegyes küldötség útján kell felvenni, ha tehát az initiativa hatalmát értve azt mondják hogy a régi szokástol el nem távoznak, engedjenek hasonlót a fő RRnek is, kik a Gravaminalis küldötség iránti régibb szokáshoz ragaszkodnak.
3.) Oly nagy tekintetet érdemelnek e ezen sérelmek, hogy előlegesen, s minden mások előtt felvétessenek? Azt mondja hogy nem érdemelnek, mert: 1825-ig vallásos sérelmek nem fordúlnak elő az országgyülésén, 1830-ban* csak kettő, a külső academiák és nevelők iránti sérelem,* a főRR mind a kettőt postulatumnak tekintették, végre az 1-őre engedtek, a 2-ik a Literariumra utasitatott.* Ezeket kivéve, minden egyéb gravamenek, elegyes küldötségben vétettek fel, mint p. o. a Consistoriumok felállitása, s a Dunáninnénti, és Tiszántúli megyék némelly sérelmei, a 33. szám alatt.* 1830-ban 10 megye adott be sérelmeket, Bihar, Gömör, Szabolts kérték a reversalisokat eltöröltetni, az első kettő panaszt tett, a hatheti oktatás visszaélései felől, de az intézet el törléséről szó nem vala. 8 megye kivánta a vallásos szabadságot, a Társ országokra is kiterjeszteni, 4 megye, a 26-ik cz[ikkely]t betü szerint bétölteni.* Mindezek iránt azt végzék a RR hogy mivel ő felsége, a protestánsok kérelmeire resolutiókat nem adott, a 26-ik cz. foganatositassék.* A főRR azt mondják, hogy az egyes sérelmekre nints idő, hanem csak közönségesen kéressék ő felsége, hogy a protestánsok minden panaszaira resolutiót adjon,* – a Társ országok iránt akkor elállani kivántak, mit a RR is elfogadtak. A most előterjesztett sérelmek tehát soha sem tekintettek oly előlegeseknek, hogy a kir. előadások pertractatiója előtt felvétettek vólna.
Helyesen: az 1825/7.-iki országgyűlésen.
Az alsótábla 1826. jan. 28-i üzenetében az előkelő sérelmek között sorolta fel, hogy a protestánsok a külföldi egyetemeket nem látogathatják, a katolikus családok pedig protestáns nevelőket nem alkalmazhatnak. (Az 1825/7-iki országgyűlés Írásai, 161. s köv. l.)
A főrendek márc. 11-i üzenete: ua. 242. l.
A gravamenek B. sorozatában a 25. sz. alatt szerepelt a consistoriumok felállításáról szóló, míg a 32-ikben a vegyes házassággal kapcsolatos sérelmeiket terjesztették elő az említett megyék. (Ua. 413., 415. s köv. l.) Az utóbbiak az 1827. ápr. 3-i feliratban a 33. pont alá kerültek. (Ua. 1062. l.)
A gravameneket összeíró bizottság nov. 23-i jelentésében a 9. pontban foglalta össze a vallásügyi sérelmeket. (Az 1830-iki országgyűlés Írásai, 306. s köv. l.)
A karoknak a kerületekben készült észrevételeit l. ua. 465. l.
A főrendek felelete a vallásügyben ua. 510. l.
4.) Lehet e sérelmeket felterjeszteni a nélkül hogy a bizonyitványok is elémutattatnának? felelet nem, s itt annyival inkább nem, mivel siralmas panaszokat olvasunk; pedig az elég széles kiterjedésű pétsi püspökségben 5 év óta legkisebb vallásos viszálkodás sem fordúlt elő, több túl a Dunai püspököktől is hasonlót hallot. Lehet e a sarkalatos törvényekkel ellenkező postulatumokat előterjeszteni? felelet nem, s azért is nem, mivel az 1791: 26. sarkalatos t. cz. perpetuo duratura törvénynek alkottaték.* Végre lehet e a vallásos elvekkel ellenkező törvény javaslatokat tenni? ismét nem, mivel már az 1-ő R. 9-ik czimje is azt mondja, hogy a lélek idvességével öszve ütköző törvények erőtlenek,* s a Bécsi békekötésben világosan olvasható, hogy az evangelicusoknak adott engedmények csupán absque praejudicio religionis Catholicae érthetők, mit az 1791: 26. t. cz. is világosan kikötött. – Végre
12. §.
A Hármaskönyv nem első részének, hanem prologusának 9. titulusa mondja, hogy az említett esetben a statutumnak nincs ereje.
5-ör) Mit kell a jelen perplexitásban tenni? meg kell izenni a Rendeknek, hogy ezen perplexitásnak a főRR nem okai, mivel a sérelmek felvételének régi bévett módjátol nem ezen tábla, hanem a KK és RR állottak el, annakokáért fel kell szóllitani, hogy a főRR. előbbi kinyilatkoztatását fogadják el. (Itt specificumokra akar menni, de a Nádor által meg szóllitatott, s le ült.)
VURUM (Nyitrai Püspök): Miután a RR. akaratjoktol elállni nem akarnak, nehogy a főRR ellenkezéséből azon erősség szövettessék, hogy az izenetbe foglalt mondásak oly szilárdak, hogy ellenök semmit sem lehet mondani, s azért nem akarják a fő RR felvenni, ne hogy az igasságost hátrálni látszassanak, s nehogy az vettessék a püspökök szemére, hogy őnekiek csak protestálniak lehet, a mint már itt mondaték, s ez által szavatolási részvétektől elzárattassanak, – nem ellenzi a pontonkénti felvételt.
G. DESEWFFY AURÉL: Mikor először jut azon szerencséhez hogy ifiúsága senge korában, ezen fenséges helyen, a haza dolgaiban megszóllalhat, főkötelességének tartja szem előtt viselni a Nádor azon bölcs utasitását, hogy a tárgyhoz szorosan nem tartozó vitatások mellőztessenek. Nem akarja tehát a Pétsi Püspöknek példáját követni, azt sem akarja vizsgálni, mennyire igazságos a Rendeknek initiativájok megsértése iránti panaszuk. Csak az itt a kérdés, belé kell e menni a vallásos sérelmek pontonkénti fölvételébe? ezen szük mezőre szoritotta a csatát a fő RR izenete, s mit mond ezen izenet? hogy a kérdésben forgó panaszok és kivánatok nem azon osztálybol valók, mellyeket az Ország 1825 óta előkelőknek keresztelt, hogy az effélék elegyes küldötség utján szoktak felvétetni, mitől elállni nem tanácsos, hogy a kir. eléadásoknak törvényelleni elhalasztásában megegyezni nem lehet, végre hogy a küldötségre útallás által az igazságos panasz hátra maradást szenvedni nem fog.
Nem akarja a józan ész, s természeti törvényből magyarázni, hogy a lélekismeret szabadsága s vallásbeli töredelmet sértő panaszok orvoslása mindég a legelőlegesebb tárgy, mert jól tudja, nincs veszedelmes rendbontó idea, mellyet ezen szent nevezetek alatt a felekezetek indulatjai magokévá nem tettek vólna, szivesen megösmeri hogy itt inkább az alkotmányos positivitás, s politicai tekintetek szempontjábol kelletik kimenni, mindazáltal a pétsi püspökkel kezet nem foghat.
Ha itten a kir. előadások felvétele előtt egyes ember felállott, s ezen sérelmeket minden egyébb tárgyak előtt felvétetni sürgette volna, talán helyesbek lehettek a formábol meritett ellenvetések. De a Kir. előadások itten már három izben megfordúltak, a RR azokba már tetleg bémentek. Ez a húr, mellynek viszhangja még is tart, a másik táblán pendült meg, több mint 40 megye követei pártolták, s az egyeség az inditvánnyal együt született. Csak hamar átjöttek ide a RR küldötjei, egyik kezökben a Bécsi s Linczi békekötéseket, másikban az izenetet, s a nemzet képviselőinek nevében, a békekötések megtartását, sérelmeik orvoslását, a törvény hézagai pótlását szorgalmazták. Lehet e már a dolog ezen állásában, a vegyes küldötség szükségét, akadály gyanánt gördíteni a RR elébe? a vegyes küldötség czélja csak az hogy mind a két Tábla részesüljön a dolog vizsgálatában, s ezen czélnak ezen az úton is meg van felelve, s ezen dietán, midőn tiz rendszeres munkák állnak az Ország rendei előtt, lehet e igaz lélekkel mondani, hogy ezen sérelmek, a vegyes küldötségre való útallásal hátramaradást szenvedni nem fognak? A készen álló munka elhalasztását mindazok, kik inkább a foganatot mint formát tekintik, az igazságtétel megtagadásának fogják tartani, s nem fog e mentő igazságnak látszani, minden panasz, mellynek felvételétől a főRR annyira irtódznak? A gravaminalis küldötségek, bévett praxis szerint, közönséges ellátásokat soha sem hoznak javallatba, itt pedig nem egyes sérelem iránti elégtételről, de arrol van szó hogy jövendőre, minden ilyes viszaélésekre alkalmat adó rés bévágattassék.
Beszélünk a Kir. előadások hátramaradásárol. Ugy de a KK és rendek már az operatumokban dolgoznak, ezen izenettel pedig már elkészültek, s időt vele csak úgy vesztenek, ha azt visza útasitanók. Úgy tudom egyébiránt, ezen fő tábla az Operatumok felvételében vetélkedni akar a Rendekkel a köz jó szeretetében, s munkálásában, meg akarja mutatni, hogy a jelenkor szükségeit érti, s ősi jusaival s javaival a haza boldogságára élni tud és akar. Már hogy eszközölheti e magas czélt, ha mindjárt diaeta kezdetén a két tábla közt egyenetlenség magva hintetik? Részemről még akkor sem állanék el ezen sérelmek felvételétől, ha tudnám hogy rosz resolutio következend. Nem tartozom azon sangvinicus emberekhez, kik azt hiszik, egy jó resolutio után azonnal aranybéke fog kezdődni az Országban; a századok verte sebeket, csak hoszas igasság gyogyithatja. Mind két részen sok türedelmetlen ember áll még, a bizodalmatlanság mélyen megrögzött. Ez azomban csak a betegség súlyát, az orvosság szükségét, s azt bizonyitja; hogy mig a józan gondolkodás előhaladása meghozná a teljes segitséget, kötelessége tenni a törvényhozásnak azt, a mi tőle függ, t. i. az igazságtalanság lehetőségét megszüntetni.
Nem ugy akarok én ezen perplexitásbol ki menni, a mint a Pétsi püspök javallá, azt tenni mit ő javal annyi, mint a perplexitásba még mélyebben süllyedni. Én kivánom a pontonként való felvételt, s kivánom azt a Cathol. Magyar Egyház interesséjében is. Szóllok úgy is mint azon egyház hiv fia, tekintem azt mint alkotmányunkkal egyidős, abba sok érdekeknél fogva beleszőt tiszteletes intézetet. Mindég kész leszek én is védeni azon hatalmat, mellyet néki allkotmány, dúzs birtok, s érdem adatnak, soha azon szolgálatokat, mellyeket ezen egyház a hazának tett, feledni nem fogom; de csak addig nem szűnik ezen hatalom, mig miveltség, felvilágosodás, s keresztényi szelidség fogja vezérelni. Ezen században félelem, és gyülölés mellett hatalmat meg tartani is nehéz, nyerni lehetetlen. A hatheti oktatás, reversalisok s a t. ugyan nyertek e valaha csak egy szivet is a Cath. Magyar Egyház számára? Akkor ugyan ütött vólna már utolsó órája a Cath. Magyar Egyháznak, ha ily módoktól kellene neki életét, lételt és hatalmat kunyorálni. Ezek csak reactiót, s oly ideákat szülnek, mellyek a Cath. egyház állapotját vóltakép veszedelmeztethetnék.
Óhajtja tehát a pontonkénti felvételt, minden panasz igasságos é? majd meg válik, de ne hagyják a Magyar Egyház tagjai magokon azon szennyet, hogy az igasságos panaszt orvoslás, az igazságtalan panaszt czáfolás nélkül hagyták kimenni a teremből, s hogy ezt ne tegye, a haza nevében összekulcsolt kezekkel esedezik.*
V. ö. Ferenczy J.: Gr. Dessewffy Aurél összes művei, Budapest, 1887. 215. s köv. l.
NÁDOR: Minthogy elsőben szóllot a Gróf, figyelmeztetem, hogy a vitatások tárgyát ki szabni, az Előlülőre tartozván, Uraságának is kötelessége lett vólna, a ki szabott határokat megtartani s nem szélesre tárt mezőn kalandozni.
KOPÁCSY (Veszprémi Pöspök) kivánta vólna a tanácskozások minden stadiumát meg tartani, – ne normae conservatrices laedantur, – most egyesülés tekintetéből ovás mellet a pontonkénti felvételt nem ellenzi. Dioecesisában nem emlékezik vallásos viszálkodásra.
GRÓF ESZTERHÁZY MIHÁLY: A RRkel tökéletesen egy értelemben van, s azt tartja, ezen sérelmek felvételével, s orvoslásával a kir. eléadásoknak s a 13-ik czikelynek tétetik elég, mert azon kir. propositiok „ad adstringenda mutuae unionis vincula” szolitják fel az Ország rendeit: A Statusoknál van az initiativa, ezt elismérte a haza, a fő Rendek, a Király, s azért a regnic[olaris] küldötség is in Operato Publicopolit[ico] azt porro és in cunctis objectis meghagyja. Figyelmezteti az Egyházi Rendet arra, minő következtetései vóltak az intolerantiának Belgiumban, Görögországban s a t. – Erre
a NÁDOR észrevételt tesz, hogy bölcsen mondá, de a tolerantiának mindkét részről viszonyosnak, s az intolerantiának egyiránt távol kell lenni.
GRÓF BATTYÁNYI JÁNOS: Mint Catholicus becsületbe járó dolognak tartaná, ha az erősebb rész – minthogy sokan vannak itt a Catholica részről – helyhezetének szerencsés voltát, erejét, a gyengébb ellen nemtelenül használná. Ő a RRkel egyet ért.
G. KÁROLYI GYÖRGY: A Szent türelem fénye megszünt, meg azon örvendetes bényomás, mellyet szült vólna, ha a közügyet – a haza ügyét (mert annak mutatja azt a RR. osztatlan egyetértése) részvét nélkül vissza nem utasitjuk vala. Nem akarja a már hallott okokat ismételni, csupán a pétsi püspöknek felel, miért nem hozta fel most hallatot ellenvetéseit, midőn 1830-ban, midőn a RR. által hasonló szerénységgel felhozott vallásbeli sérelmekre azt felelték a főRR, hogy a magas czélt elösmerik, de in limine Comitiorum lévén, nincs rá idő.* A limes Comitiorum nagyon bizontalan dolog, hogy tehát ismét igy ne járjanak a RR., nincs természetesebb, mint hogy a dieta elején veszik fel, mihez ő is hozzá járul.
Az 1830-iki országgyűlés Írásai, 510. l.
G. ZICHY KÁROLY (Vas V[ármegye] Adm[inistratora]): A Deputatiora való utallásnak az vólt a főRR inditó oka hogy ott nagyobb malaciával vétethetik fel a kényes tárgy, de a Nádornak bölcs vezérlete alatt ezen táblátol még soha sem távozott el a malacia, ő kész teljesiteni a RR kivánságát – igy G. MAJLÁTH JÁNOS is.
ORSZ[ÁG] BIRÁJA: Ha az országos tanácskozások el intézésének utját kell megszabni, azt tartja igasságnak, mi századok szokásával megegyez. Hogy a sulyokat és sérelmeket mindég elegyes küldöttségek dolgozták ki, senki sem kételkedhetik, igy látta ő azt 40 évek lefolyta alatt szerencsés sikerrel vitetni, szerencsésbb lesz e a hosszú szokás felszentelte ösvényről eltérni? megitélni nem akarja. Minden féle okokat hallott felhozatni, de megvalja, azt nem hallotta, hogy a századnak mérsékelt szelleme ellen, melytől a fanatismus, úgy mint az indifferentismus egyiránt távol van, valaki harczolni kivánt vólna e helyen. Kivánja a RR megkerestetni, hogy midőn initiativájokat, bár melly dietalis tárgy iránt is a főRR elismerik, viszont a részvételből ki ne zárattassanak, ha itt a KK és RR végzésök ellen itt javaslatot sem szabad tenni, úgy nincs egyéb hátra, hanem hogy ők végezzenek, s a főRRket parancs szóval kénszeritsék. De miután a dolog igy áll, megegyez a pontonkénti felvételben, azon ovással, hogy jövendőre az elegyes gravaminalis küldötség el ne mellőztessék.
Senki sem ellenkezvén, ezt a Nádor e szerint végzésnek nyilatkoztatja.
NÁDOR: Már most kérdés, mi mód kell a tárgyat felvenni, nagy és fontos az, de kényes is, én ohajtanám úgy folyna le, hogy mindaz, mi a hazafiak sziveit elvállaszthatná, lehetőleg elmellőztessék, s igy a KK és RR által irányzott szép czél, a lelkek egyesitése eléressék.
Az izenet igy fekszik: 14 sérelem, – 2 kivánat. Az elsőbbi pontokban elől felhozatik a sérelem, utóbb orvoslás a múltra, ismét törvényhézag pótlás a jövendőre javaltatik, végre olyasok is hozatnak fel, mik inkább a Catholicusokat érdeklik. Ezen külömböző kérdéseknek úgy kellene ide terjesztetniök, hogy mindenikre nagyon röviden lehessen az értelmét kifejezni. Bátorkodom tehát ezen kényes tárgyban valamit javallani, uj ugyan javallatom, de uj körülmények uj ellátást kivánnak. Neveztessék innen küldötség, melly az egész tárgyat elvekre vonva egyszerüzze. Igy reméllem, meghasonlás nélkül kiuszhatunk a szélvészes munkábol.
(Ezt tompa helybenhagyó moraj követé s a már előbb általunk megnevezett küldöttek kineveztettek.)*
L. 228. l. – V. ö. Kölcsey, VII. k. 177. s köv. l.
A küldötség mint mondják Mart. 24. munkáját be végzé. De a reversalisok eltörlésén, s a törvénytelen ágybol született gyermekek iránti provision kivül majd semmit sem fogadott el, nevezetesen a hatheti oktatás, s recopulatio megszüntetését, hogy a gyermek elválasztsági idő koráig attya vallását kövesse, s a t. mind félreveté.
