Termés iránti hir.
Termés iránti hir.
Nagy-Kunság: Ha Ovid aranykora, – mellyet ő a világ chaosából képzetében elő teremtett – valaha létezett: a Nagy-Kunságon létezett bizonyosan; mert ha tudjuk, hogy van idő, mellyben a n.kunsági föld egyszeri, – ne mondjuk szántás – csak ekekaparás után is 20 magot megterem lehetlen eszünkbe nem jutni:
.... fruges, tellus inarata ferebat nec renovatus ager, gravidis canebat aristis. Ámde elmultak a saturnusi idők, s már 2 éven át a n.kunsági földnek is meglön átalakulása. Földünk termése ugyanis már a mult évben is aggodalmat idéze elő jövőnk felől a mennyiben az először esős, majd rekkenő meleg idők, – különben dus szálu – vetésünk magvait összeaszalták. De mégis a bőven termett kukoricza e hiányt nagy részben pótolá. – Ez évben azonban a folytonos meleg napok, – csoda – hogy megengedék 5 magot hozhatni vetéseinknek. Buza tehát kevés, az is sikertelen; árpa valamivel több, kukoriczánk pedig, – ha szinte ezután a legkedvezőbb idő járna is – igen kevés lehet; szőlőtőink is a tavaszi hideg miatt semmi termést nem mutatnak. – Szerencsénkre azonban még több vermek vannak telve ezelőtti évek terméseivel, s a szükség nálunk, – ha csak a birtokosok üzérkedési viszketege honfiaik iránti philanthropicus érzetőket el nem nyomja – nem lesz szerfölötti. –
VNOA.
