Vezérczikk. (II. Iparvédelem és szabad kereskedés.)
Vezérczikk. (II. Iparvédelem és szabad kereskedés.)
Folytassuk az előbbi számban megszakitott eszmelánczolatunkat, s taglaljuk egy kissé a szárazföldi zárrendszer nemzetgazdagsági természetét. –
E tekintetben csak akkor tünhetnék fel a szárazföldi zárrendszer szelidebb fényben, ha ugy tekintnénk mint a szárazföldi ipar védelmére számitott rendszabályt, s mint ollyan eszközt, melly azt sarkantyuzza, hogy az angol iparral hasonló magasságra emelkedjék. De ekkor mindenek felett az angol kézmüárukra kellett volna szoritkoznia, s nem egyszersmind a gyarmati árukra kiterjeszkednie, mellyek már az europai népeknek nélkülözhetetlen szükségeivé váltak, és mellyeknek előállitásában azon országok természeti egyedárussággal birnak, mellyekhez az angol tengeri erő a menetelt elzárhatja. De a mi magokat az angol árukat illeti is, még a védrendszer legtüzetesebb oltalmazójának is meg kell vallania, hogy azok föltétlen kirekesztése igen messze vinne, és hogy átalában olly nagy kiterjedésü, olly különböző részekről összeállitott statustestületbe az ipar előmozditására nézve semmi egyenlő, közönséges rendszabályokat bevinni nem lehetett. A szárazföldi zárrendszer által szükségesképen sok napi éltü vállalat keletkezett, mellyeknek földjök természeti mivoltjában semmi alapja nem volt, és mellyek több más, velök összeköttetésben álló vállalatot magokkal bizonyos romlásba rántottak. Azon halálos ellenségeskedés által, mellyet Anglia iránt kinyilatkoztattak, minden utat elzártak a száraz föld ipara és kereskedése előtt a tengertuli országokba, és igy épen azon vállalatoknak okoztak kárt, mellyek az ugynevezett angol egyedárusság daczára természetszerüleg növelkedtek fel, más mesterkélteket idézvén elő, mellyek nem gyarapodhattak. Minthogy továbbá olly czikkeket is kizártak, mellyeket nélkülözhetlen kelletnek tekinthetni, az által a fogyasztókra roppant terhet zakkantottak, mivel kényszeritették, hogy vagy árán felül fizessék azt, a mi tökéletlent a belföldi ipar adott, vagy pedig olly czikkeknél, miket a belföld vagy épen nem, vagy igen rosz minőségben és igen drágán szállitott, a csempezési vagy felszabaditási (Licenz) költségeket viseljék. Ezáltal roppant öszvegeket vontak el Europától, mellyek hasztalanul adatván ki, inkább elveszettnek lehetett tartani, mintha jótékony kereskedési forgalom következtiben folytak volna külföldre. A kereskedést, melly minden mozgalmában gátolva, álösvényekre szoritva, legrégibb összeköttetéseitől, legkényelmesebb utjaitól, legértékesebb czikkjeitől megfosztva volt – megsemmisülés fenyegette és csak a kétségbeesett önmegtartási harczot harczolta, mellyben végre a rendszer és maga Napoleon is megbukott. A nyomás, nélkülözés, áldozat, melly alá Europa vettetett, szertelen volt, és minden osztály szenvedett alatta. A mikint a kereskedő, a gyárnok, ki anyagszereit a gyarmatokból kapta, vagy áruit oda szállitotta, az ostseelandi gabonakereskedők, a svéd és orosz erdőbirtokosok, az orosz fagygyu-kereskedők, a franczia szőlőmivesek panaszkodtak a megzavart forgalom és az elzárt árukelet felett: ugy sohajtozott minden fogyasztó annak elviselhetlen terhe alatt, és a szárazföldi zárrendszer a szatócskodási rendszer benső álnokságának legfényesebb bizonyságává lőn. Ezenfelül mindenki érzette, hogy az soká igy nem maradhat, hogy ezen természetelleni állapotot nem lehet fentartani, és hogy minden attól függ, valjon Anglia vagy a szárazföld birja e tovább kiállani a crisist. Mellette volt természeti rendeltetése, melly neki a kereskedés, ipar és hajózásra nézve különös hivatást adott; mellette tengerek feletti urasága, hol hajóhadai mindig diadalmaskodtak; mellette gyarmatainak birtoka, mellyet Francziaország szövetségeseinek gyarmataival szaporitott; mellette a tengertuli országokba szabad járáskelés, hol nagy kelendőség, jutalmazó jövedelme kinálkozott; mellette volt megmérhetetlen tőkepénzereje, mellyet belső békéje szárnya alatt szerzett, és 1449mellnek élvezése mellett sokkal biztosabban elvárhatta a crisist mint ellenfelei, kiknek nemzeti vagyona a mesterkélt drágaság és szakadatlan háboruk által fölemésztetett; végre mellette volt a kormányok és népek titkos szövetsége, kik mindnyájan egyenlően vetélkedtek a Napoleontól parancsolt rendszabályok végrehajtásának kijátszásában. Mi a szárazföldi rendszerben nemzetgazdászati szempontból oltalmazni valónak tetszhetett (miután a védvámok a már fenálló, jól elterjedt és mulékony okoktól enyészettel fenyegetett ipar védelmére tagadhatatlan ápoló erővel birnak) azt legalább nem szenvedélytől szabadott, szenvedélylyel folytatott átalános erőszakos rendszabályok által lehetett elérni, hanem bölcsen kellett volna kiszámitani, és lassan előkészitni. De hiszen a nemzetgazdasági czélok itt csak azon ragyogó fátyolt képeztek, melly által Napoleon rendszere igazi okát maga és mások előtt elfedezni akarta. A Napoleon Anglia iránti gyülölsége volt az igazi ok, és azon csalfa remény, hogy Angliát külkereskedésétől megfosztja, és hogy ezen jövedelemforrás ideiglenes elvonása által Angliát megbuktatja.
De a szárazföldi zárrendszer még más tekintetben is nem kevésbé elhibázott és ártalmas volt, mert az a népek természetes érdekeit fegyverkeztette föl Napoleon ellen. ha igaz lett volna is, hogy utoljára a népek javára vált volna, a messze kilátás a jövendőbeli haszonra, és a nyereség, mellyet már most egyes gyárosok, egyes helységek huztak, azon rettenetes nyomás érzetét, melly alatt milliók fohászkodtak, s a jelenlegi kárt el nem felejtethették. Hogy továbbá rendszere végrehajtását legalább némileg biztositsa, Napoleon erőszakos lépésekre vetemedett, mellyek minden kormányba és népbe azon aggodalmat csepegtették, hogy eddigi függetlenségöknek még csak árnyékát is elvesztendik. Még leghübb szövetségesei sem kiméltettek meg; Lajos testvérét ezen rendszer kedveért tette le. Jeromóst ezért szorongatta, és Oroszországot, mellynek barátsága pedig annyira érdekében állott, kiméletlenül megsértette Oldenburg elvétele által. A legroszabb azonban az volt, hogy az egész rendszer sok statusra nem volt alkalmazható, és hogy Napoleon szövetségesei hüsegére nem számolhatott, kiktől legfontosb érdekeik feláldozását kivánta a nélkül, hogy legkisebb kárpótlást adhatott volna. Oroszország nevezetesen szenvedett azon kivitel elzárása által, melly eddigelé legjobb terményeit értékesitette, és azon czikkek eltiltása által, mellyeket ipara nem állithatott elő. Ennélfogva a rendszer kijátszása következett, innen félreértések, végre a nyilt összeháborodás. A harcz Orosz- és Francziaország közt a szárazföldi zárrendszer által szükségesképen való lett. Ezen harcz folyta alatt a többi népek is lassan lassan megragadák az alkalmat, hogy a gyülöletes járom alól kiszabaditsák magokat, és alig telt bele két esztendő, hogy Svédország kikötőit ismét megnyitá a kereskedési szabadság előtt (1812. jul. 29.), hogy a franczia uraság és vele együtt a szárazföldi zárrendszer megbukjék, és Europa minden kikötői az angol áruk és gyarmati termények előtt ismét megnyiljanak. Ezen hirtelen változásnak Europa angol árukkali elárasztása, és a sok mesterkélt vállalatok megbukása lőn elkerülhetlen következése.
És most ha következéseket formálunk, mindenek előtt a hiradói oeconomisták nevetséges fallaciája üti fel szarvát előttünk, kik a szárazföldi zárrendszernek, és egy alkotmányos nemzet saját viszonyaiból és körülményeiből fejlődő igényei és szükségei szerint intézendő védrendszernek 1450hatását azonositjak. – Mi azon jó urakat nem állitjuk tudatlanoknak mint minket ők, mert ők, oh igen is tudósok, de miben? – Azonban épen nem irigyelhető tudósság egy nemzetnek közgazdászati terén azt hirdetni, hogy ős csak termeszszen, de terményeinek értékesitését bizza másra; – és azt hirdetni, hogy neki egy 370000 népességű főváros elegendő piacz, még akkoris, midőn azon városhoz az eddig közlekedési eszközök hiánya miatt nem járulhatott örökös tartományok – mellyek szintugy mint hazánk sőt aránylag bővebben és tökélyesebben termesztő vidékek – felé a vasutak naponkint keletkeznek; és azt hirdetni, hogy e haza közgazdászati vállalatiban a tiszaszabályozás és a pest-szegedi csatorna egyedül elég tényező a haza anyagi felvirágoztatására; mert ez a részletekben mind fontos vállalatok erőösszesitő philosophiájának nyilt megtagadása; és azt hirdetni, hogy a haza terményeinek értékesitése hasznot nem hajt; és azt hirdetni, hogy a haza iparfejleményének törvényhozási uton biztositását, socialis uton pedig magán-erővel a kitelhetésig eszközlését ohajtani idétlen mesterkélés; és hirdetni, hogy mi, kik nemzeti szükségeinket s hazánk természeti képességét mint végczélt tekintő magyar önálló vámrendszert emlegetünk, mellynél fogva Austria és a külföld ellenében mindazon iparágak, mellyeket productiónk természete pártoltatni követel, kölcsönös méltányossággal megvédessenek, ábrándozó közgazdászati költők vagyunk, – ez, nyiltan megvalljuk nem irigyelhető tudósság. Azért higyék el a hiradói oeconomisták, hogy közöttünk in ultima analysi csak azon különség áll, hogy mi nekünk magyar alkotmányos érdekeink szolgálnak nemzetgazdálkodási tanunkban vezér elvekül. –
