A „tények” és a gyakorlat emberei.
1308A „tények” és a gyakorlat emberei.
„Magyarország a természettől csupán mezőgazdászatra, földmivelésre van rendeltetve.” – „Nálunk csupán üvegházi növény-szerü kézmü- és gyáripart idézhetni elő”, mellynek sem, hatása, sem jövendője nincs, „mivel az ország természetében és körülményeiben nem gyökerezett.” – „A földmiveléshez szükséges kezek is hiányoznak;” – stb. Illyen kifogásokkal állnak elő a müipar ellenében, igen tisztelt elleneink a B. P. Hiradó és a Magyar Gazda.
Vessünk csak a „gyakorlat emberei”-nek, „a higgadt és józan eszüek”-nek im ezen ellenvetéseire némi világot, és meglátjuk, hogy az „üres nagy szavak” nem csupán az ugy nevezett „szájhőseknél”, hanem „higgadt eszszüek”-nél is igen kelendő portéka ám. –
Ha kérdjük igen tisztelt elleneinktől miért legyen Magyarország (tehát a Kárpát vidéke is) egyedül földmivelésre rendeltetve? ők a legkisebb tétova nélkül azt felelik: mert „nincsenek elegendő kezek még a földmivelésre sem;” (p. o. Árvában, Trencsinben, Szepesben, Sárosban)” müipar pedig csak ott diszlik, hol több kéz van mint mennyinek a földészet munkát, foglalkozást adhat, hol tehát a népesség sürü, mint Belgiumban, Angliában stb. Nálunk a népesség csekély (p. o. Árvában; Trencsinben stb.) mert hiszen igen számos terjedelmes pusztáink azt bizonyitják. – Mig tehát a kézmüves – mint ezt alföldi városainkban láthatjuk leginkább – csak télen kézmüves; azon kivül pedig szőllő – vagy földmives, addig a kézmüzetnél a földészet jövedelmezőbb, tehát természetesebb is,” –
Azt mondja egy valaki hogy az ember saját ostobaságainak következményeiért a végzetet szokta kárhoztatni. – Nálunk is a józan észszel ellenkező, az ipart és földészetet egyiránt nyügben tartó institutiók következményeit, a józan eszüek szinte a természetre tukmálják.
Szerintük ugyanis nem a nemesi képtelen kiváltságok, nem az urbéri állapot miatt hevernek a puszták parlagon, hanem azért, mert „Magyarország a természettől földmivelésre van rendeltetve;” hanem „kezek hiánya” miatt. –
És ezt mondják akkor, midőn az 184 1/2-i téltől kezdve, az egy 1843-i évet kivevén, folytonos szükséggel, éhséggel, sőt három télen át már éhhalállal, küzdöttünk. Éhség csak ott lehet, hol kelletinél több evő van, ha már nálunk az evő is több kelletinél, ugy a kéz szükségesképen kétszer annyi. – Kezek hiányáról panaszkodnak akkor, mikor csak az egy Sáros vármegyében – a Nemz. Uj. szerint – 30 ezren haltak meg éhen, kik sem a müiparnál, sem a földmivelésnél munkát, élelmet nem leltek. –
Kezek hiányáról panaszkodnak akkor, mikor egy napszámos olly olcsó, hogy alig kereshet egy napi munkájával annyit, mennyi egy napra való kenyérnek az ára. – Kezek hiányát emlegetnek akkor, mikor egy tót gyereket nem egy napra, nem is egy hétre, egy hónapra, vagy évre, – hanem örök időkre három, később egy ezüst huszasért lehetett venni; mint ezt 1845-ben akár hányszor tapasztaltuk a felföldi tótoknál, kik hazájukat nem a „kezek hiánya,” hanem azoknak és a szájaknak bősége, meg a föld szüksége miatt hagyák el.
Fényes szerint van összesen 267,869 jobbágy telek; van 648,641 földes jobbágy. – E szerint 41% azaz nem 1309is egy fél-telek jut átalában egy földes jobbágyra, melly nem is egészen fél telkét napszámos segitsége nélkül is megmivelheti. – De van még 946,327 házas és házatlan zsellér, – vagy is földdel nem biró család; tehát közel 5 milló egyén, azaz 10 millió kéz, mellyeknek a mezőgazdászatnál igen kevés munka jut. Mikép mondhatni mégis hogy „kezek hijával vagyunk?” – A mit önök igen tisztelt „gyakorlat emberei” fölhoznak, – hogy parlagon heverő pusztáink eléggé bizonyitják mikint kezek hijával vagyunk; – nem áll, és csak az önök általam már a Hetilap 167,173 számaiban kellőleg méltányolt „furcsa logicájukkal lehet belőle következtetni azt, – hogy tehát a müipar még „idő előtti,” még „üvegházi növény.” –
Ugyanis az északamerikai szövetséges statusokban, még sokkal több, és igen sokkal téresebb puszták hevernek ám parlagon, és a müipar ott mégis olly hatalmas, olly kifejlett, hogy a miénket hozzá mérni sem lehet; mert nem csak a belföldet látja el bőven,* hanem kivitelre is jut. – Már pedig ha Északamerikában, hol egy napszám 3 2/4 – 7 2/4 váltó forint (sőt Ujorleansban 10 v. ft.) lehet müipar, akkor nálunk, hol egy napszám csak 1–l 1/4 v. ft. tehát 3 1/2–6-szor olcsóbb) még inkább lehet.
A „rohanva haladó“` északamerikaiak nem laknak olly nyomorult, gunyhókban mint a mi földmivelőink, ők tisztességes posztóruhákban járnak, nem pedig nyers juhbőrben, szürben, bocskorban mint a mi földmivelőink: több és jobb hust esznek mint nálunk akárhány teins ur; zab- és fahéj-kenyérrel, kóróval, parajjal pedig senki sem él. – T. M.
Ne felejtsük pedig azon körülményt, hogy nálunk nem azért olly olcsó a napszám mintha az élelem is olcsó lenne, hanem azért, mert olcsó az ember; ez pedig azért olcsó, mert nincs benne hiány, mert sok van. Tehát épen ellenkezőleg áll a dolog, mint a „gyakorlat emberei” mondják, mintha t. i. „kezek hiányával” lennénk. Mert a hol munkás kezeket olly potomáron kaphatni, biz ottan bőven kell lenniök. Ezt pedig tudhatná mindenikünk Budapesten, hanem persze – a B. P. Hiradó szavai szerint: „jára bolond Budapesten, azt sem tudja hány az isten.”
Tudjuk milly drága volt csak tavaszszal is az élelem, mig a napszám annál olcsóbb. Egy font kenyér ára 5 e. kr, egy font husé 6 e. kr, egy napi munkáé pedig csak: 20–30 e. krajczár volt. De szóljanak a „tények.” Egy nehéz munkát végző napszámos szükségel, 3/4 font (4 1/2 e.kr áru) hust és 3 font (15 e. kr. áru) kenyeret, összesen 19 1/2 e. krt. Látjuk tehát, hogy majd egész keresete felmegy csak egy napi élelmére; – ha családja van, melly nem kereshet, ha ő maga ünnepek, munka, vagy egészség-hiány miatt nem kereshet, mit tesz akkor? – Északamerikában akkor, mikor a napszám 7 1/2 váltó (vagyis 3 ezüst forint, egy font kenyér ára 1 azaz egy jó krajczár, egy font husé 5 jó kr. Ebből világos, hogy ha az amerikai napszámos naponkint nem 3/4 hanem 3 egész font hust és 6 font kenyeret eszik is meg, vagy ha, olly jól él is mint nálunk sok kitanult, derék hivatalnok sem élhet, mondom még akkor is meglehetős összegecskét tehet félre, betegség esetére. Ebből az következik, hogy a hol a napszámosnak illyen jó dolga van, a hol olly jól fizetik, ott szükségkép kevés napszámos van, 1310vagy a B. B. Hiradókint – ott kezek hiánya van. – Már pedig ismét a B. P. Hiradó szerint a hol (mint Északamerikában) „kezek hiánya van,” ott a müipar „nem gyökerezik az ország természetében;” vagy is csupán „üvegházi növény:” tehát az északamerikai müipar üvegházi növény. – Ez pedig képtelenség. – De „szóljanak a tények.”
Igaz hogy Északamerika müipara most még csupán ifjukorát éli, az is igaz, hogy a gyarmatkormány alatt, és még azután is igen csekély volt. Anglia t. i. azon igyekezett, hogy mint egy angol status-férfi mondá – csak egy patkó se készitethessék Amerikában. A viszonyok azóta igen megváltoztak, a szövetség átlátta a müipar fontosságát, és annak kifejtését eszközlő minden rendszabályt gyakorlatba hozott. – Jelenleg nem kevesebb mint 1,200 pamutgyár van, s a fondákban 2 millió 825 ezer orsó dolgozik, mellettük 72 ezer egyént foglalkodtatván, s évenkint 98 millió 300 ezer e. forint értékü árut készitvén. – A gyapju ipar 21,300 embernek ad dolgot, és 43 millió 875 ezer e. forint áru portékát készit. – A papirgyártás igen tetemes. Évenkint 18 millió és 400 ezer nemez, 3 millió 200 ezer szalma-kalapot gyártanak. – A cserzőmühelyek, bőrgyárak 26 ezer, a kocsi és hintógyárak 22 ezer, a mindennemü malmok pedig 60 ezer személyt foglalkodtatnak. – Az évenkint épitendő hajók értéke 158 millió és 400 ezer pforintot, a vasaknászatra évenkint forditandó tőke 40 millió e. forintot tesz; átalában a müiparba fektetett tőkepénz összesen 567 1/2 millió ezüst ftra számitatik, a Moniteur Industriel szerint. – Ime illyen „üvegházi növény” az északamerikai müipar, melly azért illy „üvegházi növény” mivel „az ország természetében és körülményeiben nem gyökerezett” – a B. P. Hiradó szerint – ez pedig szükségeskép abból következik, aminthogy ott „kezek hiánya” van, mert napszámért 3 1/2–10 váltó forintot fizetnek, mit nem tennének ha annyi napszámos – annyi kéz volna náluk is, mint itt minálunk, hol a napszám –1 1/4 váltó ft.
Ime igy hazudtolják meg a tények a „gyakorlat embereit,” azokat, kik örökké a „tények”-kel állnak elő képtelen állitásaik mellett.
Magyarország Erdély nélkül, 4894 4/10 mérföldnyi, Északamerika az ujabb foglalásokkal (Texas, Oregonvidék, Mexico), mintegy 160 ezer mérföldnyi, azaz mintegy 32-szer akkora. – Azonban Magyarországnál csak félszer népesebb; mig nálunk ugyanis minden mérföldre 249 ember jut, addig Északamerikában csak 125, mondd egyszáz huszonöt. Ez annyit tesz, hogy nálunk 19szer sürübb a népesség mint ott; miből következnék a Hiradó szerint, hogy tehát nálunk 19 szer inkább lehet müipar mint ott. – És még is müiparunk van-e 19szer olly erős, van-e csak 10-szer; vagy 5-ször olly erős? sőt van-e csak ollyan is? – Nincs, hanem csekélyebb sokkal, mert mi saját szükségünkre sem birunk eleget késziteni, mig ott már kivitelre is. – Pedig a mi szükségeink Amerikáéhoz mérve igen szerények, és igen szegényesek.
Északamerikában minden 1000 ember közül átalában 804 földész, nálunk 810; tehát még 6-tal több, holott a földterülethez aránylag 19-szer kevesebbnek kellene lenni; a többi pedig ott 171 kézmüves és 25 kereskedő, 1311nálunk 188 kézmüves és nem egészen 2 kereskedő. Vegyük továbbá fontolóra, hogy Északamerikában a legtöbb helyütt erőműveket használnak, mellyek több százezer munkást pótolnak, s akkor nem fogunk olly kábaságot beszélni mint a „gyakorlat emberei,” hogy t. i. parlagon heverő puszták miatt műiparra még gondolni se szabad; mert látjuk hogy Északamerikában 19-szer több és nagyobb puszták hevernek parlagon, és még is műipara nem 19-szer, hanem egyetlen egyszer sem csekélyebb, sőt derekabb a mienknél. –
Az eddigiek értelme ez: 1) A hol a napszámos alig kereshet egy nap annyit, mennyit egy nap egy maga megeszik (mint nálunk) ott „józan eszü” ember kezek hiányáról nem panaszkodhatik. 2) Ha a 19szer ritkább, népességü Északamerikában lehet erőteljes műipar, akkor nálunk 19-szer inkább lehet.
„A műipar nálunk a földmiveléstől vonja el a kezeket, a földmivelést elnyomja;” ez egy másik igen nagy fontosságu (legalább ők ugy hiszik) ellenvetésük és kifogásuk a „higgadt és józan eszüek”nek a műipar ellen. Ők, kik magukat gyakorlat embereinek nevezik, kik a „tényekre” hivatkoznak, nem mutathatják, nem bizonyithatják gyakorlatilag ezen állitásuk igazságat; de az ellenkezőt a gyakorlattal, a tényekkel igen könnyen bebizonyithatni.
„Szóljanak a tények.”
Azon Északamerikában, hol átalában minden mérföldre csak 125 ember jut, hol minden 8 mérföldön 804 földmivelő van, mig nálunk ugyan akkora földön 16,064; termesztenek évenkint nem kevesebb mint 50 millió pozsonyi mérő buzát, 2,600,000 pozs. mérő árpát; 7 millió 600 ezer pozs. mérő zabot; 10 millió 400 ezer mérő rozsot, 4 millió 300, ezer m. tatárkát, 235, mondd kétszáz harminczöt millió pozsonyi mérőre való kukoriczát. Összesen 309 azaz háromszáz kilencz millió pozsonyi mérőre való gabonát. – Ez „tény”. – Ime igy „nyomja el a műipar a földmivelést!”
1835ben 250 ezer bál gyapot dolgoztatott föl, öt évvel később pedig három annyi, és azóta ismét tetemessel több. Ugyanezen arányban növekedett a pamuttermesztés is. És az amerikai „Hiradó” meg az amerikai „Gazda” nem inditottak harczot, nem vádoskodtak a kormánynál a müipar ellen, mintha az három sőt többször annyi pamutot szükségelvén mint előbb, a mezei gazdákat annyival többet termeszteni, annyival többet eladni, és érte annyival több pénzt kapni kényszeritette volna, mi általa „mezőgazdászat elnyomatik.” – Nem, illy képtelenségekre csupán a „fontolva haladó” Európában képesek, s itt is egyedül a magyarországi „higgadt eszüek” (Propria laus etc.)
És nálunk, hol a müipar még csak most kezd életre jőni, hol a napszám olcsó, s ennélfogva a földmivelésre igen könnyen jutna kéz akármennyi, nálunk mondom csupán 90, azaz kilenczven millió pozsonyi mérő gabonát aratnak évenkint, Fényes szerint.* Ez ismét „tény”, melly bizonyitja hogy müipar a földmivelést gyarapitja, nem pedig elnyomja mikint a „higgadt eszüek” állitják, persze 1312hogy csak a B. P. Hiradóban és M. Gazdában. Mert ha a „higgadt eszüek” állitása állna, akkor Amerikában, hol a müipar sokkal erősebb mint nálunk, – a földmivelésnek nyomorultabb állapotban kellene lennie, mint nálunk, pedig ime még sokkal inkább jobb lábon áll mint nálunk. – Északamerikában minden főre 15 1/2 pozs. mérő gabona jut, nálunk csupán 7 1/2 pozs. mérő, pedig itt a „kezek hiányát” nem érezzük; pedig itt a napszám 6-szor olcsóbb mint ott, pedig itt nincs olly kifejlett müipar, mellyre józanon rá lehetne fogni, hogy a „földmüvelést elnyomja.” – Honnan tehát az, hogy itt az ember 19-szer sürübb, és még sincs sem földmivelés, sem müipar? mig Északamerikában földmivelés is, müipar is van, pedig ugyancsak hatalmas. –
Magyarország leirása I. r. 51. lap.
Annak oka nem ott keresendő, hol a „józan eszüek” rejleni mondják; hanem azon körülményben, hogy Északamerikában nincsenek megszoritások, s végtelen az ős termékeny szabad föld.
És azért nem fél és nem szégyenl aztán ott senki is paraszt lenni.
Azért is van az északamerikainak ösztöne és kedve a földmivelésre, mert magának dolgozik, azért olly kapós ott a munkás, mert mindeni ha iparkodik függetlenné lehet, ha csak napszámos volt is eleinte.
Amerikában minden becsületes kereset szabad mindenkinek.
Láttuk tehát hogy mennyiben igaz, vagy is inkább nem igaz, a higgadt eszüek amaz állitása, hogy „a műipar elnyomja a földmivelést.” Láttuk hogy a 19-szerte terjedelmesebb pusztákkal biró Amerikában virágzóbb műipar van mint nálunk; láttuk hogy nálunk, – hol nem lehet rá fogni józanon a műiparra, mintha az a mezőgazdászatot elnyomná, minthogy itt a műipar örül,hogy élhet – a földmivelés sokkal silányabb mint Amerikában.
Mind ezekből kiviláglik, s mind e „tények” azt mutatják, mikint 1) hazánk nincs egyedül földmivelésre hivatva, minthogy ez az egész népességet el nem tarthatja. 2) Hogy „kezek hiával” épen nem vagyunk, de 3) Ha kezek hijával volnánk is, még akkor sem volna a műipar lehetetlen, mint ezt a „kezek hiányát” érző Amerika példája mutatja. 4) Szinte Amerika földmivelése tanusitja leginkább, hogy azt nem a kezek bősége, hanem a megszoritások nem léte fejleszthette olly óriásira.
Rövideden a „tények” a „gyakorlat embereit” meghazudtolják.
Tóth Móricz.
