Arad, nov. 10-én.
Arad, nov. 10-én.
A fellázadt oláhok ellen küldött Gál László őrnagyunknak, Vörös Antal aradmegyei első alispán kormánybiztoshoz ma éjjel érkezett sürgős jelentése szerint ő f. hó 8-án Zarándmegyében Halmágynál s Kőrösbányánál az oláh csordával, mellyben két század rendes határőr is volt, összecsapván, közűlök 1000-ig (ezer) mint azon a vidéken nevezik, mócz, és 25 határőr halva maradt, számtalan megsebesáűlt; bizonyos Nobili nevű generaljok, egy őrnagy, Mogas Mihalovics kapitányok elfogattak. Eddig Kendi őrnagyot több oláh popával felakasztatta. Embereink közől elesett 2 Kress könnyű lovas, 2 29-ik zászlóalji honvéd, 3 megsebesűlt. Gálunk most két ágyúval s szép fegyveres erővel dolgozik, mert Nagyváradról kapott egy ágyút és lovas s gyalog fegyverest, különösen dicséri a Sándorhuszárokat s a Kress-lovasokat. Az ágyúszóra megzavarodott az oláh csapat, de még inkább a császári katona látására; most megnem foghatja, mit akar a császár, mikor velök is, ellenök is schwarzgelbfélék működnek. Nehogy a hunyadmegyei oláhok Riebl vezérlete alatt átcsapjanak Zarándmegyébe, s ott kis csapatunkat körülfogják, Gál lassan-lassan visszafordúl. Tegnapelőtt viradóra Torontálmegyében Nagy-Técsán, Nagykikindáról Bilétre áttett kis táborunk Nagy Sándor őrnagy vezérlete alatt keményen megverte az ott körülfekvő helységekben lázító s lefegyverező Schwarzenberg-dsidasokat és egy század Zsivkovics-gyalogokat. Egész bironyossággal az elestek számát nem tudhatni; mondják: öröm volt nézni, az uhlanus, már elcsigázott lovával miként futott a 2-ik osztálybeli huszár honvéd előtt (József később Hannover-huszár), embereink közűl egy sem esett el.
Versecznél szinte a napokban az ott megtámadó dsidások közől – mint mondják – csak 4 menekülhetett, a többi részint elesett, részint elfogatott. Mennyien lehettek? A tudósításból nem tudhatni.
Mi az aradi várral most is úgy vagyunk, mint voltunk eddig, azaz egyik a másiktól fél. Arad város már régóta nem kapott ágyúgolyót, de Máriássy Uj-Arad felé mindennap kap. Ha ez Uj-Aradon a vár felől ásat, embereire sőt egyes őreire is a vár kartácsokkal és 18 fontos golyókkal köszönt. Apró lövések mindkét ordairól mindennap. A várból nem esik annyi kár, mint embereink által a várőrein okoztatik.
A vár s város közt álló s általunk felgyújtott nagy hid három napi égés után elhamvadt. Mikalaka felől a vár birtokában volt csolnakot s dereglyét, nehogy több marhát is elraboljon, Ritt József rendőri őrmester, s vakmerőségig bátor tűzoltónk hatod magával tegnap újjel ellopta. Semmi bajok sem történt. És igy, ha csak úszni nem akarnak, a várból a szárazra nem igen juthatnak, kivevés egy oldalt, és ott Máriássy emberei állnak. Az ismeretes mikalakai malom, melly miatt a bizottmánynál több panasz tétetett, miután tulajdonosa – mikalakai oláh pap – hatóságilag többször felszólíttatott, hogy azt onnan vitesse el, nem tevé, sőt az őrök jelentése szerint éjjelenként egy csolnak ott a várból megjelen, hamuvá égettetett. Ma ismét vártuk az ágyúzást, mert péntek van és hetivásárunk szokott lenni, azonban ez egyszer nem hallottunk; de szórt hetivásáraink a városon kivűl tartatnak.
Nov. 10-ről 11-re éjfél után 1/4 3 órakor. Városunk talpon van, a fegyveres erő kiállítva, mert a város tegnap esti 1/4 10 órától folytonosan lődöztetik; az ágyú villámlása, dörgése, a bombák s gránátok elpattanása egymást érik. Legtöbb jutott az Istvántérnek, hol a nemzetőrség s fegyveresek rendesen összeállnak. Itt áll a város háza is. Sehol sem lehettünk biztosan, hogy egy bomba vagy gránát-darab agyon nem sújt. Még eddig nem tudhatni, hányat s kit ért a veszedelem. Annnyit irhatok, hogy ezuttal sokkal erősebben bánt velünk a vár, mint oct. 22-én, nem számláltam ugyan a lövések számát, de sokkal több lehetett. Már fél órája, megszűnt az ágyúzás, nem tudjuk meddig tart a szűnidő. Eddig egy ház sem gyúlt ki, a vigyázat elég nagy levén, tán nem is fog. Okát ez ágyúzásnak sokfélekép hallottuk; némellyek a mikalakai malom felgyújtatásának tulajdonítják, mások állítják, miszerint Lippa ma a temesvári comité et comp. által Lugos felől megtámadtatni szándékoltatván, erőnknek itt-tartása végett történt. Bizunk Máriássyban Uj-Aradon, én Zurics kapitányban Lippán; aztán, mi is csak helyt fogunk állni. – Náray Imre.
